Ma reggel hozzánk is megérkezett a Mikulás, ami föképp annak köszönhetö, hogy a gyerekeknek van Apjuk (az Anyjuk csak ül a 25 fokban és még rendezi a gondolatait, majd szól, ha rend lett). Apának 2 napja bevillant, hogy a kinti 25 fok dacára már december van (jogos, esténként mi is fütünk, és egyre több az influenzás indiai, úgyhogy itt a tél, hiába ...) és rögtön hatodika, úgyhogy a törpéknek mikulás ajándék kell.
A hagyományoknak megfelelöen a lányok kimosták a cipöjüket. A hagyományokat a cipömosás módját illetöen viszont felrúgtuk. Föképpen azért, mert nem hagyományos csizmánk van, hanem edzöcipö jellegü topogónk, amit kézzel nem akartunk kimosni, mert féltünk, hogy nagyon vizes lesz és sokára fog megszáradni. Úgyhogy második legjobb variként a mosógép ugrott be. Törpék Timi segitségével elhelyezték a topcsikat a mosógépben, leültek elé és szoritottak, hogy a mosás rendben menjen (házvezetönéni küzdött némi kacajgörccsel midön meglátta Timit és hölgyeinket a mosógép mellett szurkolni, de mondtam, hogy ez normális, és némi interkulturális tapasztalatcserére keritettünk sort, miszerint ki mikor ünnepli a mikulást - az indiai katolikusoknál karácsonykor jön). A cipök könnyen megszáradtak, lefekvés elött folyosón elhelyeztük, Apa Mikulás beleajándékozott. Törpék reggel örültek. A szörnyü és rideg valóságot, miszerint ezentúl a Mikulás nem fog mindennap a cipöbe ajándékot tenni, a törpék még emésztik és tesztelik a szülöi éberséget többszöri rákérdezéssel. Hátha mégis. (Ha valakit az olyan intim részletek is érdekelnek, minthogy kaptunk-e csoki mikulást, jelentem nem kaptunk, de a csajok a plüssnek is nagyon örültek.)
A másik téma a Laddoos (édes tésztagolyó), amit a csajok hétvégén "sütöttek" Timivel. Mármint közös projektet terveztek, de az lett belöle, hogy Timi mért, kevert, mért, kevert, és még elég sokáig igy tovább (én lettem volna a szellemi irányitó, de mint fent irtam gondolatrendezés miatti részleges széthullás van, de nem baj, mert teher alatt nö a pálma és remélem Timi a nehézségekböl sokat tanul). Csajok fejenként fél golyót megpödörtek, beviharzottak a konyhából, közölték, hogy ök bizony a feladatot elvégezték, majd amikor Timi elkészült a golyókkal, a golyókat megették. Nagyon szeretik, és azoknak akiket nagyon szeretnek adnak belöle, de nem sokat, precizen picit, egy egészen apró morzsát. Aki elhullajtja, az a golyóevést bukta.
A Laddoos receptje Diwali alkalmából került a családba, az ovibeli elökészületek során készitették a hölgyek az óvónénivel. Mivel ez alkalommal Timi jutott két db morzsához belöle, úgy éreztük mi is megkóstolnánk, és ennek most jött el az ideje.
(Ha valakit esetleg érdekel, Diwali október közepétöl december közepéig tart, a fény és az önzetlen ajándékozás ünnepe. Az ajándék tipikusan édesség. Az ember homlokát az felhözi csak be, hogy a házunkban dolgozó biztonsági öröktöl kezdve, a fél alkalommal nálunk megfordult vizvezeték szerelöig mindenki emlékeztetett bennünket, hogy ajándékot kellene kapnia. Mi aranyosan adtunk, erre Diwali után a teljes biztonsági ör gárda lecserélödött, úgyhogy ajándékozásunk valóban önzetlen és felebaráti volt.)
Az édesség nem egy gasztrocsoda, de az ifjabb generáció oly mértékü lelkesedéssel tömi magába, hogy úgy gondoltam a receptet megörzöm elektronikusan (óvónéni eredeti receptjét ugyanis Apa belearchiválta a kukába).
Laddoos
Hozzávalók:
1 csésze cukrozott süritett tej,
2 csésze darált (otthon háztartási, itt Marie) keksz,
1 csésze kókuszreszelék,
1 tk. vaj.
(1 csésze kb. 2,5 dl.)
(Ha az arányokat nem sikerül tökéletesen beállitani, az az édesség élvezeti értékét nem fogja drámaian befolyásolni.)
A hozzávalókat összekeverni, diónyi golyókat göndörgetni, kókuszreszelékbe beleforgatni. Megenni. (A kevésbé aktivak kicsit betehetik a hütöbe szilárdulni.)
Timi szerint olyan, mint a Raffaello, indiaiak szerint olyan, mint a Laddoos, azaz tipikus helyi édesség.
Jó étvágyat! (Ha esetleg más is megpróbálkozna vele.)
A hagyományoknak megfelelöen a lányok kimosták a cipöjüket. A hagyományokat a cipömosás módját illetöen viszont felrúgtuk. Föképpen azért, mert nem hagyományos csizmánk van, hanem edzöcipö jellegü topogónk, amit kézzel nem akartunk kimosni, mert féltünk, hogy nagyon vizes lesz és sokára fog megszáradni. Úgyhogy második legjobb variként a mosógép ugrott be. Törpék Timi segitségével elhelyezték a topcsikat a mosógépben, leültek elé és szoritottak, hogy a mosás rendben menjen (házvezetönéni küzdött némi kacajgörccsel midön meglátta Timit és hölgyeinket a mosógép mellett szurkolni, de mondtam, hogy ez normális, és némi interkulturális tapasztalatcserére keritettünk sort, miszerint ki mikor ünnepli a mikulást - az indiai katolikusoknál karácsonykor jön). A cipök könnyen megszáradtak, lefekvés elött folyosón elhelyeztük, Apa Mikulás beleajándékozott. Törpék reggel örültek. A szörnyü és rideg valóságot, miszerint ezentúl a Mikulás nem fog mindennap a cipöbe ajándékot tenni, a törpék még emésztik és tesztelik a szülöi éberséget többszöri rákérdezéssel. Hátha mégis. (Ha valakit az olyan intim részletek is érdekelnek, minthogy kaptunk-e csoki mikulást, jelentem nem kaptunk, de a csajok a plüssnek is nagyon örültek.)
A másik téma a Laddoos (édes tésztagolyó), amit a csajok hétvégén "sütöttek" Timivel. Mármint közös projektet terveztek, de az lett belöle, hogy Timi mért, kevert, mért, kevert, és még elég sokáig igy tovább (én lettem volna a szellemi irányitó, de mint fent irtam gondolatrendezés miatti részleges széthullás van, de nem baj, mert teher alatt nö a pálma és remélem Timi a nehézségekböl sokat tanul). Csajok fejenként fél golyót megpödörtek, beviharzottak a konyhából, közölték, hogy ök bizony a feladatot elvégezték, majd amikor Timi elkészült a golyókkal, a golyókat megették. Nagyon szeretik, és azoknak akiket nagyon szeretnek adnak belöle, de nem sokat, precizen picit, egy egészen apró morzsát. Aki elhullajtja, az a golyóevést bukta.
A Laddoos receptje Diwali alkalmából került a családba, az ovibeli elökészületek során készitették a hölgyek az óvónénivel. Mivel ez alkalommal Timi jutott két db morzsához belöle, úgy éreztük mi is megkóstolnánk, és ennek most jött el az ideje.
(Ha valakit esetleg érdekel, Diwali október közepétöl december közepéig tart, a fény és az önzetlen ajándékozás ünnepe. Az ajándék tipikusan édesség. Az ember homlokát az felhözi csak be, hogy a házunkban dolgozó biztonsági öröktöl kezdve, a fél alkalommal nálunk megfordult vizvezeték szerelöig mindenki emlékeztetett bennünket, hogy ajándékot kellene kapnia. Mi aranyosan adtunk, erre Diwali után a teljes biztonsági ör gárda lecserélödött, úgyhogy ajándékozásunk valóban önzetlen és felebaráti volt.)
Az édesség nem egy gasztrocsoda, de az ifjabb generáció oly mértékü lelkesedéssel tömi magába, hogy úgy gondoltam a receptet megörzöm elektronikusan (óvónéni eredeti receptjét ugyanis Apa belearchiválta a kukába).
Laddoos
 |
| Timi images |
Hozzávalók:
1 csésze cukrozott süritett tej,
2 csésze darált (otthon háztartási, itt Marie) keksz,
1 csésze kókuszreszelék,
1 tk. vaj.
(1 csésze kb. 2,5 dl.)
(Ha az arányokat nem sikerül tökéletesen beállitani, az az édesség élvezeti értékét nem fogja drámaian befolyásolni.)
A hozzávalókat összekeverni, diónyi golyókat göndörgetni, kókuszreszelékbe beleforgatni. Megenni. (A kevésbé aktivak kicsit betehetik a hütöbe szilárdulni.)
Timi szerint olyan, mint a Raffaello, indiaiak szerint olyan, mint a Laddoos, azaz tipikus helyi édesség.
Jó étvágyat! (Ha esetleg más is megpróbálkozna vele.)
No comments:
Post a Comment