Timi ma hajnalban hazament. Természetesen a ma reggeli ébredésnél a hölgyek követelték Timit, de mondtuk, hogy már úton van hazafelé. Mire egy gyors elemzés után (miszerint repülövel utazik-e, hátha mégis lovaskocsival küldtük haza) arra konkludáltak, hogy viszont itt van a mama. És mindent ugye nem lehet.
Timi két és fél hónapig volt nálunk, ezalatt összeállitotta az adventi naptárunkat, igyekezett megharcolni az angol és magyar karácsonyi dal tanulással, meghozta a várva várt fordulatot az oviba való beszokásban, Keralán fáradhatatlanul gyüjtötte a medúzákat és a csigákat a hölgyeknek a tengerböl, Szingapúrban a cápamedencéböl szórakoztatta a hölgyeket és egy csomót fényképezett a szétszórt szülök helyett (hogy a fontosabb cimszavakat emlitsük).
Az ifjúság hálájára persze nem lehet várakat épiteni. Két napja ugyanis megjöttek Nagyiék (akiket természetesen már nagyon vártunk), igy tegnap Nagyi és Timi együtt ment a lányokért az oviba. A lányok persze, amikor meglátták a Nagyit, hozzá rohantak oda, nem a Timihez. A huncut ifjak.
Persze a tegnapi mákostészta ebéd a Nagyi ötlete volt. Kajának már régen volt ilyen elsöprö sikere. Anna egyenesvonalú egyenletes rágással próbált minél többet betermelni. Öt nézve a vak is láthatta, hogy ez a tésztaevés komoly dolog, ami nem mentes minden stressztöl, mert mi van, ha az ember nem tartja a tempót és a tesó eleszi elöle az ebédet, vagy esetleg a Nagyi nincs eléggé résen és néhány szál tészta ráragad az edényre és ottmarad megevetlenül. A tesó is figyelemreméltó teljesitményt mutatott, mert miközben mindenkit folyamatosan szóval tartott, sikerült Anna sebességével ennie. Ennek eredményeképpen a két törpében kb 3 felnöttadagnyi tészta tünt el. Aggódni nem kell, túlélték.
Timi két és fél hónapig volt nálunk, ezalatt összeállitotta az adventi naptárunkat, igyekezett megharcolni az angol és magyar karácsonyi dal tanulással, meghozta a várva várt fordulatot az oviba való beszokásban, Keralán fáradhatatlanul gyüjtötte a medúzákat és a csigákat a hölgyeknek a tengerböl, Szingapúrban a cápamedencéböl szórakoztatta a hölgyeket és egy csomót fényképezett a szétszórt szülök helyett (hogy a fontosabb cimszavakat emlitsük).
Az ifjúság hálájára persze nem lehet várakat épiteni. Két napja ugyanis megjöttek Nagyiék (akiket természetesen már nagyon vártunk), igy tegnap Nagyi és Timi együtt ment a lányokért az oviba. A lányok persze, amikor meglátták a Nagyit, hozzá rohantak oda, nem a Timihez. A huncut ifjak.
Persze a tegnapi mákostészta ebéd a Nagyi ötlete volt. Kajának már régen volt ilyen elsöprö sikere. Anna egyenesvonalú egyenletes rágással próbált minél többet betermelni. Öt nézve a vak is láthatta, hogy ez a tésztaevés komoly dolog, ami nem mentes minden stressztöl, mert mi van, ha az ember nem tartja a tempót és a tesó eleszi elöle az ebédet, vagy esetleg a Nagyi nincs eléggé résen és néhány szál tészta ráragad az edényre és ottmarad megevetlenül. A tesó is figyelemreméltó teljesitményt mutatott, mert miközben mindenkit folyamatosan szóval tartott, sikerült Anna sebességével ennie. Ennek eredményeképpen a két törpében kb 3 felnöttadagnyi tészta tünt el. Aggódni nem kell, túlélték.
No comments:
Post a Comment