Rólam(unk)

Miért kezdek el blogot irni?

A rövid válasz: éppen Indiában lakunk és szeretünk utazni, enni és kiváncsiak vagyunk.

A hosszú válasz:

1. A férjem cégének tavalyi átszervezésekor felmerült a kérdés, hogy kijönne-e Indiába dolgozni? Elsö reakcióm az volt, hogy majd ha fagy. Aztán aludtam rá egyet és álláspontom picit módosult: végülis miért ne?

2. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a maximumot kihozni abból, hogy a világ másik végében vagyunk, úgyhogy van rá esély, hogy történik velünk ez-az. Füszerezi a dolgot, hogy két fö jelenleg 3 éves 9 hónapos törpe is családunk tagja. 

Ez két szempontból füszerez: egyrészt a világ mérsékelten gyerekbarát végén az ifjúságot is szórakoztatni kell (értsd Delhiben az Állatkert még tud hova fejlödni, egyik kiskorú ki sem szállt a babakocsiból teljes ott tartózkodás alatt, az élmények árja oly hidegen hagyta, arról nem beszélve, hogy az ikerbabakocsival a zooparkon átvergödni enyhén szólva is kihivás volt stb.), másrészt a két szülönek enyhe elvonási tünetei vannak, mert korábban rendszeres kirándulásokat tettek a világban, mig kiskorúak megjelenésével ezt vissza kellett fogni. Úgyhogy mivel Apa úgy itélte meg, hogy Anya nem eléggé aktiv, kicsit rápörgött az utazás szervezésre. Egyenlöre. És ez igy jó.

Mi a delhi belly?

Aki már járt Európán kivül, tudja, hogy nagyon eltéröek a kultúrák. Ideértve a baktériumkultúrákat is. Igy a figyelmetlen utazó könnyen olyan helyzetbe kerülhet, amikoris az elfogyasztott étel jön, mondja gyorsan pá! és már megy is. Ezt Indiában delhi belly-nek hivják. Nekem a kifejezés hangzása tetszik és most, hogy felébredt az intellektusom, azt is mondhatnám, hogy átvitt értelemben jelenti a mi találkozásunkat az idegen kultúrával (általánosságban). Ami elég idegen, de remélhetöen némi laza lelki tartással átvészelhetö. Vagy nem. Vagy nem mindig.