Szivesen mondanám azt, hogy az Indiába költözésbe önzetlenül egyeztem bele. Jól hangzana, csak nem lenne igaz. Ehelyett azt mondtam, hogy rendben van, mehetünk, feltéve, ha ... Igy születtek a fentebb emlitett relokációs kivánságaim. Ebböl eddig kettö valósult meg.
Az elsö egy milánói bevásárlás volt. Gábor öszinte bánatára, ha csak tehetem olvasom Stahl Juditot. Ennek során akadt meg a szemem a Magazin milánói bevásárlást ajánló cikkén (na jó, a cikk elsösorban gasztro- és kultúrprogramokról szólt, csak lévén Milánó a divat egyik európai központja, felhivta a figyelmet a bevásárlási lehetöségekre is). Engem természetesen föképpen az ún. gyári boltos (factory outlet) bevásárlás érdekelt, mert ezzel már jó tapasztalatokat szereztem. Mi eddig Boss bácsi (Hugo Boss) gyári boltjába jártunk, ahol ár-érték arányban nagyon jó kis harácsokat gyüjtöttünk, és kiváncsi voltam, hogy másutt is ilyen jó-e a gyári boltos bevásárlás. Ezt Milánóban szerettem volna tesztelni.
A másik egy szingapúri utazás volt. Szingapúrban már kb. 10 éve voltunk, és akkor annyira tetszett, hogy eldöntöttem, ha gyerekeink lesznek, oda mindenképpen vissza kell menni. Egy csomó nagyszerü dolog van ott, amit a gyerekek nagyon élveznek (erröl bövebben és precizebben késöbb, eszemben sincs most lelöni a poént). Azt olvastam, hogy a város mostanáig kifejezetten a családi szórakoztatást (értsd gondtalan törpelegeltetés) célozta meg, az utóbbi idöben kezdi a huszonéves korosztályt boldogitani az egyre több és érdekesebb szórakozóhellyel és más programokkal. (Sokat és tudományosat erröl nem fogok irni, mert épp a vonatkozó cikk olvasása közben veszitettem el az újságot, úgyhogy ennyire emlékszem.)
A következökben milánói és szingapúri utazásainkról fogok irni. Lehet kezdeni izgulni. Vagy unatkozni. Vagy aludni.
Az elsö egy milánói bevásárlás volt. Gábor öszinte bánatára, ha csak tehetem olvasom Stahl Juditot. Ennek során akadt meg a szemem a Magazin milánói bevásárlást ajánló cikkén (na jó, a cikk elsösorban gasztro- és kultúrprogramokról szólt, csak lévén Milánó a divat egyik európai központja, felhivta a figyelmet a bevásárlási lehetöségekre is). Engem természetesen föképpen az ún. gyári boltos (factory outlet) bevásárlás érdekelt, mert ezzel már jó tapasztalatokat szereztem. Mi eddig Boss bácsi (Hugo Boss) gyári boltjába jártunk, ahol ár-érték arányban nagyon jó kis harácsokat gyüjtöttünk, és kiváncsi voltam, hogy másutt is ilyen jó-e a gyári boltos bevásárlás. Ezt Milánóban szerettem volna tesztelni.
A másik egy szingapúri utazás volt. Szingapúrban már kb. 10 éve voltunk, és akkor annyira tetszett, hogy eldöntöttem, ha gyerekeink lesznek, oda mindenképpen vissza kell menni. Egy csomó nagyszerü dolog van ott, amit a gyerekek nagyon élveznek (erröl bövebben és precizebben késöbb, eszemben sincs most lelöni a poént). Azt olvastam, hogy a város mostanáig kifejezetten a családi szórakoztatást (értsd gondtalan törpelegeltetés) célozta meg, az utóbbi idöben kezdi a huszonéves korosztályt boldogitani az egyre több és érdekesebb szórakozóhellyel és más programokkal. (Sokat és tudományosat erröl nem fogok irni, mert épp a vonatkozó cikk olvasása közben veszitettem el az újságot, úgyhogy ennyire emlékszem.)
A következökben milánói és szingapúri utazásainkról fogok irni. Lehet kezdeni izgulni. Vagy unatkozni. Vagy aludni.
No comments:
Post a Comment