Babamúzeum, Oberoi (Gurgaon)

 

Szombaton úgy gondoltam, hogy a lányok majd örülnek neki, ha elmegyünk a babamúzeumba nézelődni. Rosszul gondoltam. Szandra körülbelül félidőnél úgy érezte, hogy ő elég babát látott és már menjünk haza. Nagy nehezen meggyőztük, hogy nézzük végig a múzeumot. Ebbe beleegyezett, de a délutáni program további részét törölni kellett.
(A képek nem a sajátjaim, mivel a múzeumban nem lehet fotózni, a bejáratot pedig elfelejtettm lefényképezni. A fentieket a neten találtam.)
A múzeum a világ minden tájáról származó babákat mutat be. Mi kicsit kihúztuk magunkat, mert ez volt az a hely, ahol a nagy nemzetekkel egy elbirálás alá estünk. Három tárlónyi magyar babája van a múzeumnak, hasonlóan pl. a británokhoz és a franciákhoz. A dánok a hollandokkal közösen egy vitrinen osztoztak. Szemre a múzeum gyűjteményének a felét az európai babák teszik ki, a másik felében sok japán baba van (nagyon szépek!!) és jópár indiai. De vannak babák Qatarból, Thaiföldről, Indonéziából és más egzotikus helyekről is. Azt, hogy Szandra lányunknak mi nem tetszett, ne tessék kérdezni, mert nem tudom megmondani.
Persze itt is volt egy kisebb holtpont, amikor indiai középiskolások csoportja jelent meg a múzeumban és mi háttérbe szoritva a babákat, fő attrakcióvá nőttük ki magunkat. Egy fénykép sem készült rólunk, viszont a fél osztállyal kezet fogtam és sokat mosolyogtam is közben. Sztárnak lenni tényleg elég fárasztó.

Ma a gurgaoni Oberoiban voltunk ebédelni. Gurgaon az új Új Delhi, a városközponttól délnyugatra fekvő előváros (balra lent), és sok szép modern épülettel büszkélkedhet, nagyon trendi. Én a Conde Nast Traveller indiai kiadásában olvastam az épület dicséretét (mondom, hogy nagyon művelt vagyok) és gondoltam nézzük meg milyen.
Gurgaon nincs közel hozzánk, de az élmény szerintem megérte a majd egyórás autózást. A szálloda valóban nagyon modern, valóban nagyon szép és a kaja is jó volt. A csajok nagyon élvezték, hogy az egyik nagy teraszon futkoshatnak, amig mi befejeztük az evést.
Képek alant: 

Szálloda fő szárnya

Szálloda mellékszárnya (konferencia termek)

Heppi babák

Eszegető ifjúság

 

Bár

Étterem

 

Mosdó I.

Mosdó II.

  
Mi úgy lettünk WC függők, hogy az Irén kezdte. Azóta Apa belenyugodott, hogy a programba kénytelen beépiteni a WC látogatásra és fényképezésre számitott időt.
Most se nagyon birtuk ki.

Benne voltunk ...

Na nem a TV-ben (bocs Hajós András), hanem az újságban. Abban a lapban, amit itt Indiában a külföldieknek jelentetnek meg. Culturama-nak hivják, és nem azért, mert mi is voltunk benne, de szerintem nagyon szinvonalas lap. 
A lapnak van egy rovata, ahol kiválasztanak az ország nagyobb városaiba érkező külföldi családok közül párat és velük interjú készül. Ez nálunk úgy történt, hogy kaptunk hat kérdést e-mailben, ezeket megválaszoltuk és visszaküldtük. Precizen öt választ, mert a hatodik kérdés arra vonatkozott, hogy voltunk-e már indiai esküvőn, de mivel ez eddig kimaradt, erre nem irtunk semmit. 
Megjegyzem nem vagyok egy Shakespeare, de az azért meglepett, hogy a válaszainkat teljesen átirták. Ha mindez pusztán nyelvi helytelenkedéseim korrekciója lett volna, a békát lenyelem. De voltak tartalmi vadhajtások is, igy ezeket lenyesegettem. Megjegyzem valamiért a tartalmi ferdülések azon irányba mutattak, hogy milyen féktelen boldogság számomra Indiában élni. Azért javitottam. Mondtam, nem mindig.
A másik meglepetés az volt, hogy a lektor, aki azért javitotta soraimat, mert ő angolból ofébb, mint én volnék, lazán kijavitotta a kedvenc kajának megjelölt barinkat birkára. Ez fájt! A különbség ugyanis fényévnyi. A bárányt szeretjük, a birkát nem. Az persze általános, hogy az indiaiak nem ismerik fel a különbséget az egyes húsok és izek között, tehát kár például azon izmozni, hogy bárányt vennék nem birkát, tyúk kéne, nem csirke, mert indián kartácséknak fogalmuk sincs. Hasonlóképpen az is az abszolút újdonság erejével szokott hatni, amikor vázolom, hogy friss zöldséget szeretnék, mert annak más az ize, mint az öregnek. Álláspontjuk szerint azt csak tovább kell főzni, de mivel mindent úgyis jól megfőzünk, ez tulajdonképpen mindegy.   
Adódhat még a kérdés, hogy miért választottak minket? Természetesen, mert okosak, szépek és érdekesek vagyunk. De ha nem, akkor azért, mert meglehetősen kevés magyar család jön Indiába lakni, a mi ismerősünk, aki beajánlott minket az újsághoz, gyakorlatában mi voltunk az elsők. 
Mellékelten bemásolom ide az interjúnkat, nem minden szó a sajátunk, de ilyen lett. 

1. My India, My Country

The “creativity” with which Hungarians and Indians solve problems. In our case it is usually because of insufficient resources and money. Also, we prioritise  problems on the basis of what is important and urgent. Also, I have noticed that Indians are slightly laid-back compared to us. 

2. My Favourite Indian

Rabindranath Tagore! That’s because he invited the famous Hungarian orientalist Gyula Germanus and his wife to India. They fell in love with the country and wrote a book, describing their experience. It is called the Fire of Bengal and was the bestseller in Hungary. This is the book most Hungarians refer to, to know about Indian life and culture.   

3. My Indian Cuisine

Lamb shanks! Lamb shanks baked in tandoor are tender and delicious. A real treat for the taste-buds!

The fruits and vegetables here are always fresh and very tasty. We love eating them!

4. My India Insight

What we like about Indians is that, they are interested in other cultures and are very open. What we do not like is that you have to take off your shoes in many temples. If it is expected from us to respect your temples than you also need to respect them by keeping them clean.

5. My Tip to India

We are pretty straightforward, so you can tell us what you think. Please do not read in-between lines. This would lead to unnecessary complications. It is always better to explain the entire scenario to us.

We would appreciate it if you talk to us slowly, since we are not native speakers of English . 

Megjegyzem új zélandi szomszédasszonyom olvasta az interjút, és mondta, hogy nagyon igazunk van. Éljenek a kedves szomszédok! 

Múlt hétvége

Kikaptam Gábortól, merthogy az elmúlt bejegyzéseknél az ő tollaival ékeskedtem. Ami nem helyes. Merthogy sokfelé voltunk, és illene a lemaradásomat ledolgozni, de sajnos az igyekvő szorgalom szobrának nem én leszek a modellje.
Mindenesetre minden napra egy tojás. Ha nem utazunk éppen az országban, akkor hétvégére igyekszünk programokat szervezni, Delhi minél jobb megismerése céljából. A jó hir, hogy az útikönyv legtöbb látnivalóját már kipipáltuk. A rossz hir, hogy emiatt nem nagyon van időm irni. Hét közben meg vezetem a háztartást (hoppá!!), veszekszem az alkalmazottakkal, az alattunk lakó nénivel (bepöccentem, amikor tisztaságról és takaritásról próbált kioktatni, amikor majd higiéniát és takaritástant fogok tanulni, nem óhajtok indiánt választani mesteremül) és néha a háziúrral (szeretném, ha kicserélné a sütőmet, mert egy nagy vacak, de szerinte nem az - legyen neki könnyű a föld). Vagyis nem unatkozom.

"Egy munka sincs befejezve, mig a papirmunkát el nem intéztük"

Mindenesetre múlt szombaton elvittük a hölgyeket a Sulabh WC múzeumba. Merthogy Delhiben ilyen is van. És nem is akármilyen. Igaz, hogy nem nagy, de klassz (ahogy germánék szeretik mondani: "klein, aber fein"). Előszöris ingyen van. Másodszoris egy lelkes fiatalember magyarázza el, amit a WC-k kialakulásáról tudni kell. Na és mit tetszenek gondolni hol találták fel a WC-t? Bizony kérem itt Indiában. Csekély 4500 évvel ezelőtt. Mostmárcsak az a kérdés, ha 4500 évvel ezelőtt ilyen klasszul megoldották, hogy egy nett kis helységben intézzék a dolgot, távol az utca porától, akkor most miért ne lehetne? Az egyetlen hátránya a helynek, hogy a belvárostól kicsit távolabb van, vagyis viszonylag sokat kellett oda utazni, de egy nagyon kellemes kirándulás volt. A hölgyek is nagyon élvezték, mert egyes WC-kre ráülhettek, megtapogathatták őket, alaposan szemügyre vehettek mindent. 

Viktória királyné idejárt

A francia király meg ide

Múzeumlátogató

Múzeumlátogató

Utcarészlet a múzeum előtt

Kávéházi görlök

  
Utána elautóztunk sütizni és kávézni az Imperiálba. A középső fedett Patioban van a kávézó és igazi békebeli európai élmény. Pellegrino vizet ne tessék kérni, mert brunya drága. Egyébként nagyon klassz volt.

Vasárnap Apa erősen megdicsért, amiért sokat olvasom az útikönyvet és lelkesen böngészem a netet újabb és újabb látványosságok után kutatva. Vasárnapra ugyanis Nizamuddin megtekintését irányoztam elő. Nizamuddin a mi városrészünk mellett van, Delhi muszlim lakossága itt tömörül. A Lonely Planet azt mondta, bátran menjünk el Nizamuddin Dargah-ba (helyi szent hely), mert gyönyörű lesz. Azt meg, hogy hol van, úgyis tudja mindenki, ezért nem irta meg. Aki mégse tudná, becsöngethet anyukájához. 
Mi nem csöngettünk, ezért meg sem találtuk. Találtunk viszont egy csomó mohamedánt, aki ottan hömpölygött körülöttünk, egy siremléket, ami nagyjavitásra teljesen le volt zárva és csomó koszt meg dzsuvát.  

A nagyon bezárt siremlék

Mirza Ghalib (hires költő) sirja

Nizamuddin utcarészlet

Nizamuddin utcarészlet

A kirándulást a kevéssé sikerült vállalkozások listájára irtuk, felmostuk Apát, aki a hely utolérhetetlen szépségét csodálva erősen kiakadt és elmentünk a Taj Palace nevű szállodába vasárnapi brancsra. 

Taj Palace előtér

Taj Palace előtér II.

Taj Palace terasz

Hölgy orrpúder után

  
A szálloda szép volt, a kaja mérsékelten jó volt. Nem ajánlom. Kedvenc Shangri Lánknak a közelébe sem került. Mindenesetre ennyivel is okosabbak lettünk.

Orvosnál voltam

A változatosság kedvéért nem a lábammal, csak a szokásos éves rutinvizsgálaton vettem részt. A teljes vizsgálat vizitdijjal, mindennel együtt 45.133 forintba került. Sirni persze nem kell, mert nekem kifizeti az egészségbiztositó.
Az indiaiaknak viszont nem. Indiában az egy főre jutó nemzeti össztermék havi 22.220 forintnak felel meg. Mindehhez hozzávéve azt, hogy Indiában nincs nemzeti egészségbiztositási rendszer, azaz a legtöbb indiai, ha orvoshoz megy mindent a saját zsebéből fizet, akkor azt tippelem, hogy a megfelelő orvosi ellátás csak nagyon kevesek kiváltsága. Például a házvezetőnénim és a takinénink nem tud akármilyen gondjával orvoshoz futni. (A teljesség kedvéért, ha az embernek háztartási alkalmazottja van és kisebb egészségügyi problémájával orvoshoz megy, akkor azt a számlát illik neki kifizetni.) Mindenesetre ez igy nem helyes. 

Jávai, vagy portugál szilva (Jamun, Jambul)

Nem tudom elégszer mondani, hogy itt minden mennyire más, mint otthon. Itt tavasszal hullanak a fákról a levelek (megjegyzem meg tudom őket érteni, napok alatt olyan meleg lett, hogy mi is dobáltuk le magunkról a ruhát) és nyárhoz közeledvén egyre kisebb a gyümölcsválaszték. A mangónak van ilyenkor szezonja, úgyhogy ez sokféle változatban fellelhető, egyébként görögdinnye, sárgadinnye, alma, narancs adja a választékot. Igy aztán nem csoda, hogy a közértbe dzsesszelvén nagy örömmel láttam, hogy van egy újfajta gyümölcs is. Úgyhogy megvettem. 
Jamunnak hivják, és szinre szagra olyan, mintha a som és a feketeáfonya dévaj együttlétéből született volna. A csajok gyümölcsös könyvében indiai szilva néven virit. Szerintem ezt a gyümölcsöt csak az hivja szilvának, aki még nem látott szilvát. Nyersen elég húzós és savanyú. Főzve viszont jobb. Mindenesetre megkóstoltuk és már tudjuk, hogy ilyen gyümölcs is van. Otthon majd csak kicsit fogunk utána sirni.

Háziállat

Tegnap Anna látta meg a fürdőszobában. Egy szép, jól fejlett bogár volt. Egy pillanatra megállt a gyerek szive a rémülettől, majd mikor újraindult, futott jelenteni az eseményt Irénnek. Aki Szandrával a fürdőszobába özönölt és megtekintette a leletet. Irén gyorsan felismerte, hogy ekkora izeltlábúak foglyul ejtésére ő nincs kiképezve, igy a takinénihez kiáltott segitségért. Ő jött is, de amikor megsemmisitő csapást szeretett volna mérni bogarunkra, a lányok felhördültek, hogyha megöljük szegény állatot, mit fog majd szólni az anyukája. Jogos. Erre takinéni két WC papir darabot ragadott, ezzel vette üldözőbe az állatot, Irén és a csajok bátoritása mellett. Midőn sikerült az izeltlábút foglyul ejteni, a konyhába szállitották, hogy befőtt módjára egy dunsztos üvegbe tegyék. Ekkor azonban az állatban feléledt a menekülési ösztön és kereket oldott. Ekkor a takinéni és a házvezetőnéni együttes erővel üldözte, Irén és a csajok szurkoltak. És jól. A takinéni egy jól irányzott csápon ragadással foglyul ejtette a menekülőt, üvegbe tették és elhelyezték a vendégszobában. A csajok pedig egész délután a katasztrófaturizmus ősi vágyának engedve rendszeresen jártak hozzá hüledezni. Éjszakára egy kis rukkolát adtunk neki, de nem izlett. Mivel elég kedvetlenül üldögélt az üvegében, reggel a lányok apával levitték a háziúr kertjébe és szabadon engedték. Hadd fusson anyukájához.

Utóirat: A házvezetőnéni és a takinéni is megesküdött, hogy a bogarunk a környező fákon él és csak kirándult a lakásunkba, egyetlen csótány, vagy svábbogárféleséggel sem mutat rokonságot. Úgy legyen. 

Miért koszos India?

Természetesen a mohamedánok miatt. Mostanra már 300 millió él belőlük az országban. A hasznos inputot Gábor helyi munkatársának köszönhetjük, akivel együtt hajtott haza egyik nap egy tárgyalásról.
Uram a bejelentésre reflektálva rávilágitott, hogy a 300 millió persze nem kevés, de az 1,2 milliárdos összindiai lakossághoz képest relative alacsony.  És Indiában pedig terjeng a szemét és a kosz, amerre a szem ellát. A munkatárs következő válaszkisérlete az volt, hogy szerinte a nem mohamedánokkal az a baj, hogy nem tanitották meg őket arra, hogy ne szemeteljenek. ??? Kolléga érezte kicsit a büdöset, ezért tovább magyarázta, hogy ő például tudja, hogy nem kell szemetelni. Uram mondta, remek. Ez azt jelenti, hogy ő nem dobálja el az utcán a cuccot? Hát azt azért nem, válaszolta a munkatárs, mert amikor az ember látja, hogy a többiek eldobálják, akkor eldobja ő is.
Nagyon érdekes, hogy az indiaiak ezt a sok piszkot nem érzik problémának. A múltkor azzal is eldicsekedtek az Uramnak, hogy Delhiben gyűjtik és szelektálják a szemetet. A guberálók. Még szemétégető is van. Igaz, hogy kicsi és egy darab, de van. (Csak mondom, hogy Delhiben többen laknak, mint egész Magyarországon.) 
Az ételt is azért kell felforralni és mindent forrón enni, mert itt meleg van és minden gyorsan romlik. A meleg miatt van az is, hogy nem célszerű semmit sem nyersen fogyasztani. Miért van az, hogy ezt Thaiföldön, Szingapúrban és Hong Kongban nem tudják?
Nekem úgy tűnik, hogy India és a szemetelés meg a kosz úgy vannak, mint az egyszeri alkoholista. Nekik tulajdonképpen nincsen semmi bajuk és mindenre van jó magyarázat. Addig, amig ez nem változik, addig pedig marad a kosz és a különböző egzotikus fertőzések. Kár, pedig szép és kellemes hely is lehetne ez az ország. 

Múlt vasárnap, Imperiál szálloda (április 15.)

A múlt vasárnap délelőttöt Apa egy teknősbéka szájában töltötte. Nem azért, mert átképezte magát állatfogorvosnak, hanem azért, mert elromlott Anna teknősbékás lámpája. Pontosabban a lámpa egyik gombja Anna szorgos és fáradhatatlan tevékenységének, valamint acélos markának köszönhetően a teknősbéka hátába hullott. A teknős hátát pedig nem lehet leszerelni, a gombhoz pedig a legrövidebb út a béka száján keresztül vezet. Úgyhogy Apa alámerült, és elég sokáig babrált a drágával. Nem könnyitett sokat a helyzeten, hogy Anna kb. ötpercenként ellenőrizte az előrehaladást. Már erről a gyerekről is tudjuk, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Projektmenedzser, de ha nem, akkor számonkérést és ellenőrzést fog tanitani valamilyen menedzserakadémián. Apa pedig csókjait és ölelését küldi a gyártónak. Végül azért sikerült a beteg állatot meggyógyitani.

A sikeres műtét után felkerekedtünk, hogy az Imperiálban ebédeljünk. Az Imperiál szálloda Delhi központjában van és 1930-as évekbeli megnyitása óta a város és India történelmének részévé vált. (Nem szeretnék erről sokat irni, ha esetleg valakit érdekel, további info itt.)

Amikor 1911-ben az angolok Kalkuttából Delhibe helyezték a fővárosukat és 1911 és 1931 között nagyivű épitkezésekbe kezdtek Új Delhiben, egy Edwin Lutyens nevű épitészt biztak meg a tervezéssel. Az Imperial is az ő tervei alapján készült. Delhi lakosai nagyon büszkék rá. Joggal. Gyönyörű.

Persze nem Indiában lennénk, ha nem folyna közvetlenül a kapu előtt egy metróépitkezés, de nem lehet minden tökéletes. A kaja egész jó volt (megállapitottuk, hogy a Shangri La-ban az étel jobb, de ez szebb). Ami viszont érdekes volt, hogy ezen a hétvégén szombat és vasárnap is dry day volt. Vagyis nem szolgáltak fel alkoholt. Merthogy most voltak a választások. A kampány elég diszkréten zajlott, merthogy nekünk nem tűnt fel semmi. Csak az alkoholmegvonás. (Ilyenkor egy étterem, vagy szórakozóhely sem adhat alkoholt.) Képriport alább. 

Előtér

Folyosórészlet

Folyosórészlet II.

Lépcsőház

Patio

Patio II.

Kerti medence

Wellnessrészleg bejárata

Úszómedence

Étterem a kert felől

Mosdó

Mosdó II.

Ugye szép??

Kinai indiai fúzió

Bocsánat, hogy már ilyen régen nem irtam, nem vagyok nagyon büszke magamra. Idefutottunk, odafutottunk és közben meg telnek a napok. Kb. ezerrel.
Azért ragadtam klaviatúrát, mert Gábor az elmúlt két napban Hong Kongban volt. A huncut nélkülünk ment el. De megbocsátottunk. Egyrészt, mert üzleti út volt, másrészt, mert egész nap zuhogott az eső. Precizen 11-től délután ötig, akkor szusszant egyet, majd este hét körül újra szorgos munkába fogott. Igy pedig nem lehet várost nézni.
Történt pedig, hogy uram három indiai munkatársával látogatott el a városba. Aholis a tárgyalások során kinai partnerük munkaebédre invitálta a "delegációt". Kinai étterembe. A három indiaiból három vegetariánus volt. A kinaiak meg ugye, mint tudjuk, a száritott kacsanyelvtől kezdve (azt tetszik hinni viccelek, pedig nem, Gábor majdnem hozott, de utolsó pillanatban legyűrte a szenvedélyt a józan ész) a rántott szöcskéig bármit szivesen elfogyasztanak. De ugye, hogy mi vega, mi nem, hát az nincs feltétlenül figyelmük fókuszában. 
Ez erre az étteremre is igaz volt. Alapos elemző munka során a hús, a húsos kaják és a rizs kihullott a rostán (a rizsben tojás volt, pech). Mivel a felszolgáló nem volt biztos benne, hogy a szószos zöldségeken levő szósz milyen összetevőket tartalmaz, igy ezeket is kizárták. Maradtak a kopasz párolt zöldségek, abból pedig nem sok féle volt. Ezeket lehetett enni. Pálcikával. Indiai kollégák legszivesebben kézzel esznek, az európai evőeszköz szódával elmegy, na de a pálcika??  
Este munka után midőn uram kérdezé az indai erőket, hogy menjenek-e vacsorázni, vagy ők inkább pihennének és kihagynák a vacsit, indiánok közölték, hogy nem szivesen, mert ők már az ebédet is kihagyták.
Ezen történet fényében értelmet nyer számomra az itt igen népszerű fúziós indiai kinai konyha. A kinai konyha izvilágát ugyanis indián kartácsék szeretik, azonban a kinai zagyválástól, aminek eredményeképp már senki sem tudja, hogy milyen alkotórészeket látott a kaja, kiveri őket a viz. Indiában pedig minden ételen fel kell tüntetni legalább azt, hogy vegetáriánus-e a kaja vagy sem. Egyes éttermek jelzik azt is, hogy dzsainista étkezés szabályainak is megfelel-e az étek. A dzsainisták ugyanis tipikusan azt eszik, ami a föld felett van, kivéve a hagymát és a fokhagymát.  
Hát ennyi. Ma megint kicsivel okosabb lettem. 

Hétvége (március 31.)

Szombaton villámlátogatónk volt, Gábor bátyja egy napra ideugrott hozzánk (péntek este érkezett és vasárnap kora hajnalban már robogott is tovább).
Igy egy napunk volt rá, hogy megmutassuk neki Delhit.
Reggel még elvágtattunk a lányokkal az orvoshoz. Először Szandrával volt időpontunk, de Anna péntek este meglepett bennünket egy jól fejlett korpával. Másnap reggel tehát Szandrástól, Annástól bevillantunk a doktorbácsihoz, aki jól viselte a csapást. Gyermekek anyukáját megnyugtatta, hasznos tanácsait csokorba gyűjtötte és odaadta (aki tudta, hogy a trópusokon félévente kell a gyerekeket féregteleniteni, az legyen szives jelentkezzen), gyermekeket anyukástól elbúcsúztatta. 
Úgyhogy 1/4 12-kor már otthon is voltunk és alig 45 perces tollászkodás után már neki is lendültünk a városnézésnek. Ha valaki még nem volt Delhiben, akkor a kötelező program Új Delhiben elautózás az India Kapu (kár kiszállni az autóból, mert egyrészt március 31-én 40 fok van, másrészt úgyse lehet közel menni, mert el van keritve), az Elnöki Palota, a Parlament, a Honvédelmi Minisztériumnál lakó majomcsalád és a Connaught tér (sajnos most jöttem rá, hogy ezekről nincs fotóm, ha majd lesz megmutatom) mellett. Ó Delhiben megálltunk, hogy a Vörös Erődöt megnézzük.

Vörös Erőd

Delhi történetéről annyit érdemes tudni, hogy a 17. századig India egyik városa volt, ahol különböző uralkodók, különböző palotákat és erőditményeket épitettek maguknak (ezek maradványai a városban mind a mai napig láthatóak). 
A 17. században Jahan Sah India fővárosát Agrából Delhibe helyezte és ennek tiszteletére épitette a Vörös Erődöt. Az akkori főváros a mai Ó Delhi. 1803-ban űzték ki Delhiből az angolok a mogulokat, azonban az angolok idején a főváros Kalkutta (Kolkata) volt, ezért a britán uralommal Delhi elvesztette fővárosi státuszát. 1911-ben azonban a bengáli függetlenségi törekvésekkel (Kalkutta Bengál államban van) az angolok a fővárost Delhibe helyezték át. Amikor meglátták a csodálatos Ó Delhit, úgy érezték ezen kicsit javitani kell. Igy született Új Delhi. A város azóta az ország fővárosa és megőrizte kettősségét. Ó Delhi szűk kis utcákkal, Új Delhi kicsit Moszkvára emlékeztető széles sugárutakkal, tágas terekkel, szellősen épitett házakkal.    
A Vörös Erődben most nem voltak sokan. Szerencsére hó sem esett, a 40 fokban úgyis gyorsan elolvadt volna, igy nem fáztunk. Anna a jegyvásárláskor vette észre, hogy a sarkán rémes vizhólyag nőtt. Úgy érezte az információt haladéktalanul meg kell osztania velünk, ennek alkalmából egy nagyot bőgött. Igy aztán a szomszédos grófságok is értesültek a tarjag megszületéséről és Apa vihette a nyakában az egész erődnézés alatt. 

 

 A kellemes melegnek hála az erődöt gyorsan megnéztük és előtte az utcán vártunk, hogy Subash bácsi értünk gördüljön. Készült néhány kép.

  
A kultúrprogram után átmentünk a klubba szendvicsezni és kicsit megmártani a hölgyeket a gyerekmedencében, a felnőtteket pedig a felnőttmedencében. 
Miután kicsit lehűltünk, a Manor szálló Indian Accent nevű éttermében vacsiztunk. Az Indian Accent azt mondja magáról, hogy modern indiai konyhát visz. Valóban. 2011-ben Delhiben az év étterme volt. Méltán. A mi lakóparkunkban van, tőlünk öt percnyi sétára. Helyesen. Nagyon jó volt a kaja és külön tetszett, hogy a séf időről időre odajött az asztalunkhoz, hogy meséljen az ételről, amit eszünk. Összességében nagyon kellemes volt. Ha valaki szállást keresne valaha Delhiben, a Manort melegen ajánlom. 
(Úgynevezett butikszálló. Kis hotel, a szobái nem egyformák, erre utal a butikszálló megnevezés, de a szálloda nagyon stilusosan van berendezve. Tudomásom szerint az árai sem nagyon magasak.)
Mivel itt sem fotóztam, egy kis manorhangulatért érdemes ide kattintani.
A tartalmas nap után hazasétáltunk, vendégünk hazautazott, mi pedig lefeküdtünk aludni.