Jama mecset

Az útikönyv elején van egy felsorolás arról, hogy az Indiába utazó túristatársakat mi hatotta meg. Ezen a listán van a Jama mecset is, Ó Delhiben. Kiváncsiak lettünk és úgy gondoltuk, menjünk el ma megnézni. 

Hááát lehet, hogy India legnagyobb mecsete, de nem tántorodtunk falhoz a gyönyörűségtől. Továbbá itt is le kell venni a cipőt. És itt sem azért, mert a mecsetben nagy a tisztaság és a cipőnktől elköszönő kosz beszennyezi a padlót. 

A mecset

A kilátás viszont igen figyelemre méltó. Láthatja az ember Ó Delhit és az óváros vasárnapi forgatagát. Ez az ami érdekes. Ezért érdemes odamenni.

Kilátás

Kilátás II

Kilátás III.

  
Mecsetlátogatás és teljes testfertőtlenités után a Shangri La szállodába mentünk vasárnapi ebédre. A felnőtteknek svédasztalos etetés van és pezsgő, a törpéknek friss tészta, csokis süti, játszósarok, rajzolás, a szülők örömére egy-egy ajándék furulya (ha szerencsénk van, mivel kinai, tán nem soká birja) és sütisütés a séffel. Mindezt a kertben. Nagyon klassz.

  

Hazafelé menet még odaugrottunk meglátogatni a kormányzati negyedben lakó majmainkat. Mindenkit puszilnak. 

Buli után

Most, hogy még dúl bennem a felháborodás, leirom. 
Az történt ugyanis, hogy alattunk lakó házinéni kislánya partit rendezett. Nem is akármekkorát. Nagyot. Nem is akárhány emberrel. Sokkal. Nem is kevés alkohollal.  Sokkal. Nem is halk zenével. Hangossal. Mindezt úgy, hogy előtte nem szóltak.
Vagyis legyek igazságos némi ráutaló magatartás azért volt. 
Alattunk lakó házinéni két nappal korábban kicsit dúltan kérte, hogy a ruhaszáritónkat vegyük be az erkélyről. Általában is nagyon zavarja a szépérzékét, de mondtam, hogy a ruháink máshol nem száradnak meg, csak a levegőn, úgyhogy erre a száritóra szükségem van. Az persze nem zavarja, amikor ő a kertben száritja a ruháit, de érthető. Az ő ruhája szebb, mint az enyém. A konszenzus az lett, hogyha kerti parti van náluk, akkor a száritót bevesszük.
A szomszéd néni tehát szólt. Kora délelőtt a partiszervezők teherautója is megjelent, úgyhogy már nem tudtunk kocsival beállni az udvarra. A parti szinhelyének szédületes gyorsaságú épitéséből viszont arra gondoltunk, hogy a hepaj másnap lesz, amikor mi már Jodhpurban leszünk. De nem. A házinéni pici leánya délután belendült hozzánk és szólt, hogy este bulajt dobnak és egy italra a vendégei vagyunk, egyébként meg bocsánat, mert kis zaj lesz. Tetszettek ugye figyelni, kicsi.
Apukánk este megérkezett és nagyon mérges lett a szervezés miatt. Egyrészt hétközben vagyunk, tehát a szocialista rendszer gyermekei számára ez munkaidő bőven. Másrészt a heppening 11 és hajnali 2 között dúl majd a kertben. Ami azért is remek, mert a házigazda két családon kivül mindenki kisgyerekes a házban. (A tényszerű tájékoztatés kedvéért, a csajok aludtak egyedül éjszaka.) Igy végül úgy döntöttünk, hogy az együtt drinkolást kihagyjuk, egyébként meg a mi évtizedek óta koptatott szervezetünk este 11-kor már ágyra vágyik.  Ami stimmelt, merthogy addigra már ágyban voltunk és aludni szerettünk volna. De nem ment. Hála FYC-nek, Rick Astley-nek, Katie Perry-nek és a többi dalnoknak.
Gábor volt lent a kertben, hogy tekerjék le a hangot, mert remeg alattunk az ágy és rezegnek az ablaküvegek. Kis időre önmérsékletbe fulladtak a bulizók, de hamarosan újra lendületbe jöttek. Kettőkör az uram újra szólt, hogy a mi óránk szerint már fájront van, úgyhogy csendesedni kellene. Rövid hatásszünet után sikerült újra életet lehelni a partiba és mi kb 3-ig együtt lüktettünk az ágyunkban a slágerek ütemére a mulatozókkal. El sem hittük, amikor vége lett. 
Reggel úgy éreztük magunkat, mint akiken egy tankhadosztály hajtott keresztül. Úgyhogy tök jó volt.
A romokról képtudósitás alább.

 

Svájci pékség

 

Megtaláltuk a város svájci pékségét. Volt fánkjuk. Szandra üzeni, hogy finom, bár a lekvár kicsit kevés benne. Szerencsére gyermekünk nem haragtartó és kreativ. Megbocsátott és a lekvárt pótolta. Fánk volt, nincs.

Valentin nap

Tudom, hogy nem ma van, hanem tegnap volt. Jelentem a döntéshozatali és publikációs mechanizmusom átfutása egy nap.
Gábor gondos cége, gondos munkatársai szeretteiről ezzel a csokorral gondoskodott a nagy alkalom tiszteletére. 
(Helyesbiteni vagyok kénytelen, mert huncut uram megviccelt. Én meg bedőltem. A csokrot ugyanis ő vette. Munkatársával együtt a céges összeröfej után nyakukba vették a várost és ezt találták éjszaka. A piros pontot bevéstem.)
Ha ma még tegnap lenne kellemes Valentin napot kivánnék mindenkinek. Mivel erről lecsúsztam, csak megkérdem: Szép nem?

Lakhelyi egzotikumok

Mi kérem jó helyen lakunk. Központi elhelyezkedésű, zöld, indiai viszonylatban szép tiszta és a kilátásunk is remek. A lakásra sem lehet panasz. Nálunk minden a helyén van és többé kevésbé működik. 
Gábor egyik munkatársa kevésbé szerencsés. Vadonatúj lakást béreltek. Az új lakás, új fürdőszobájában készült fürödni. Gondolta bekapcsolja a bojlert. Nem ment. Közelebbről megnézte és látta, hogy nincsen benne áram. Miért nincsen benne áram? Mert nincsen bedugva. Miért nincsen bedugva? Mert nincsen konnektor a fürdőszobában. Kumarnak rossz napja volt, elfelejtett beszerelni.
Nálunk ilyenek nincsenek. Van viszont vonat. Kicsi Singh pedig valahányszor elzakatol az ablakunk alatt, szükségét érzi, hogy rákönyököljön a dudára és rajta felejtse a könyökét. Ha elégedetlen a hangerővel, kicsit a lábával is izomból rásegit, nehogy már ne tudjuk, hogy erre járt.  De nem panaszkodom, mert éjszaka kicsit visszafogja magát.
Nem igy a müezzin. Merthogy remek lakunk Nizamuddin városrész mellett van, ahol Delhi iszlám kultúrája virágzik. Szerencsére mindig tudjuk mikor kel a nap, mert a müezzin szól. És sok mondanivalója van. A dolog hátránya, hogy nem szűri a mondandóját, teljes szépségében kapjuk, viszont vitathatatlan előnye, hogy röpke riadás után átfordulhatunk a másik oldalunkra, hogy van még idő aludni.
Tovább szinesiti az életünket a helyi erők szenvedélyes petárdázó kedve, ami általában estefelé szokott a tetőfokára hágni. Először meghallván szivatagot kaptam, mert azt hittem lőnek. De kiderült, hogy a fiúk csak mulatoznak. Az indiaiakban az a jó, hogy valamit mindig ünnepelnek, de ha nem, akkor meg készülnek rá. És nagyon tartanak attól, hogy a nagy napon derül ki, hogy nem jó a petárdázási technika. Ezért gyakorolnak. Sokat.  
Ezt a lakást 27 jelentkező közül választottuk ki. Nem volt könnyű dolgunk, mert a helyi ingatlanok elég egzotikusak. Kis szerencsével az ember a saját tetőteraszán ülve beleharaphat a szomszéd hamburgerébe, mert olyan közel süti. Igy akkor is kerti partizhatunk, ha meg sem hivtak bennünket, és különösen bensőséges kapcsolatot alakithatunk ki a szomszédunkkal. Viszont pech, ha egy kis magányra vágyunk.  
Mi igyekeztünk egy szolidabb lakot magunkhoz váltani. A helyi extrák a beköltözés után derültek ki, de mostanra már megszoktuk. Ad abszurdum, még a müezzin hivó szavára se ébredek fel minden nap. Pedig ő igyekszik. Tessék nekem elhinni.

Ügyintézés

Múltkor húgom kérdezte, hogy mit kell délutánonként ügyintézni. A mai remekbe szabott akcióm után tudok konkrét példával szolgálni.
Az a bonyolult feladat állt előttem, hogy belvárosi lakhelyünkről indulván, pénzt vegyek ki a bankból. Normál helyeken kifutok a sarokra és elintézem (Germániában mig a csajok aludtak, az akciót lezavartam). 
India azonban nem az egyszerű megoldások országa. Egyrészt a sarokra hiába mennék, mert nincs ott automata. Másrészt a mi bankunk a hires ICICI. Ez egy indiai intézmény, ami nem brilliáns és nem ügyfélbarát.
A legközelebbi bankautomata a mi kolóniánk piacán van. Ide csak autóval lehet menni. Igy hét perc. Úgy terveztem, hogy hét perc tepenyével, hét perc visszaúttal, kb 20 perc alatt meg kéne járnunk. Azonban, mint tudjuk ember tervez, a huncut bankja pedig meglepi.
Odakocsizunk. Bicegve a bank elé "robogok", aholis megállapitom, hogy az automatáim fülkéje le van lakatolva. Egy szép nagy lakattal. Ezekből nem lehet pénzt fakasztani. Úgyhogy visszakaptatok a kocsihoz. 
Megyünk a bank következő automatájához. Egy fülkében két pénzkiadó. Mindkettő üzeni, hogy a kártyám szép, de értéktelen. Remek. Kérdezem a szomszédos bankfiók munkatársait miért van ez? Ha nem működnek az ATM-ek miért nem irják ki rájuk? A fiúk nem értik. Hiszen működnek, csak nem mindegyik kártyát fogadják el. Nekem pedig nincs más dolgom, mint olyan ATM-et keresni, ami az én kártyámat szereti. Amig egy automata nullánál több sikeres tranzakciót hajt végre naponta, minek megjavitani? Nagyon takarékos álláspont és kulcs a stresszmentes életmódhoz.  Mármint az övékhez. 
Én némi dühöngés után viasszabattyogok a kocsihoz, bepattanok és indulunk tovább. 
Ne tessék aggódni a harmadik "tehenet" már meg tudtam fejni. Az már csak a hab volt a tortán, hogy miközben harcoltam a drágával egy kicsi Singh betörtetett a fülkébe, és egyazon lendülettel az ajtó és a fal közé csippentett. Én próbáltam óvatosan lélegezni, mert gondoltam az ajtóra kent tüdőmre később még szükség lesz, úgyhogy magammal vinném. Kicsi Singh orditva még eszmét cserélt a biztonsági őrrel, hozzám simult, megkukkantotta mivel molyolok és bedobta a csekkjét az ATM meletti dobozba. Mondtam én is itt vagyok. Mondta nem baj, nem zavarok. Nagy megnyugvás!
Igy alig egy óra múltán már otthon is voltam. Viszont csodabankunknál a havi első öt pénzfelvétel ingyenes. Nem győzök örülni.

Qutub Minar

Gábor azt mondta, hogy szerinte ez a legszebb hely, amit eddig Delhiben láttunk. Ezzel csak egyetérteni tudok. A helyet Qutub Minar-nak hivják. Vasárnap voltunk ott sok más indiaival együtt. És sajnos még mindig nem tudok jól fényképezni (ja és félidőben a gép akkuja lemerült). Azért talán valami látszik ...

A mecset

A Minaret

Mecset

Mecset

Papagájok

Heppi babák

Gejzirsztori

Most, hogy már lendületben vagyok, megirom ezt is. Az Indiáról szerzett ismereteknek részét kell képeznie a bojlerszerelés helyi gyakorlatának is. Ezáltal is csak gazdagszunk, önuralmunk nől és gyarapszik.
A bojlert angolul gejzirnek (geyser) hivják, ha valakinek esetleg ez az info momentán hiánycikk. És ez a mi bojlereinkhez tökéletesen passzol. Már amikor javitják őket.
Hogy végre a rébuszból konkrétba menjek át, történt ugyanis, hogy elromlott a bojler. A konyhai. Telefont ragadunk, szerelő riad, ajtóban megjelenik. Konyhába betörtet. Aholis ugyanezen lendülettel lehántja a bojler alját. És ilyenkor mi történik? Ömlik a koszos viz, amerre a szem ellát. Tetszik emlékezni, a konyhában ugye. Amikor ez történt, Nagyi még itt volt. Szerencséjére csak mandinerből kapott az áldásból, a házvezetőnéninek is csak a füle jutott. De a házvezetőnéni úgy nagy hirtelenjében cenzúrázatlan gondolatait megosztotta a szerelővel, aki nem értette mi a gond. Mondtuk úszik a konyha és Noé is előbb rendet rakott az árviz után, mint ahogy mi ki fogjuk takaritani a konyhát. A szerelő azzal érvelt, hogy kicserélte a bojlerben a fűtőelemet, lesz melegviz a suvickhoz és móka meg kacagás.  Nagypapa eléggé kiakadt és felvetette, hogy jól tervezett átnevelő program keretében birjam szemléletváltásra az indiánokat. Mondtam meglesz. Bár a sanszaimra nem nagyon fogadnék, mert ha a británok 250 év regnálás után erre az eredményre jutottak, nem látom precizen mennyivel tudnék többet mint ők. Bár mint mondják innen szép győzni.
Viszont meleg viz az lett. Meg valami furcsa égett szag. Némi kutatómunkával arra az eredményre jutottunk, hogy a bojlerből jön. Úgyhogy megint telefon, megint szerelő, de óriási szerencsénkre nem kellett szétszednie a bojlert, úgyhogy a konyhai csatatér elmaradt. Viszont szorgos bojlerünk szétégette a dugóját és a konnektort. Szerelő mit csinált? Kivette a falból az aljzatot, lenyisszantotta a dugót, kihúzott a falból valami kábelt és közvetlenül arra kötötte a bojlert. Azt mondta, hogy ez igy tök jó lesz. Én persze nem értek hozzá, de a tulajdonos is megnézte a szerelő büszkén prezentált eredményét és azt mondta pöpec. Mondta, hogy én ne aggódjak ez nem robban. Neki legyen igaza.

Veszteséglista

Semmi komoly, csak tegnap némiképp lelombozódtam, mert újabb darabbal gyarapodott. Legyek még titokzatosabb?? Nem leszek. Azon háztartási eszközök listájáról van szó, amelyek a helyi erők acélos markai között hullottak el. És ahogy most visszatekintek az elmúlt hónapokra, bizony hullanak szegények, mint ősszel a legyek.
Valamiért a takinéni és a házvezetőnéni is azt hiszi, hogy a Száhib delejes pillantása csodatévő erővel bir. Nem mondom a Száhib nem tehetségtelen, de áldásos tevékenységét csak bizonyos házi katasztrófák orvoslására tudja kiterjeszteni. Vagyis nem minden gyógyul meg varázskezei között.
A sorozat már augusztusban kezdődött egy hámozókéssel. A házvezetőnéni konzervet akart nyitni vele. Na miért? Mert a konzervnyitót nem tudta hogyan kell használni. Hogy engem miért nem kérdezett meg? Na ezt csak Visna tudja. Ekkor még laza voltam, hiszen a konyhavezetés rögös útján időnként áldozatok árán haladunk előre. Engem is szoktak érni balesetek (megjegyzem ilyen azért eddig nem).
Aztán a takinéninek a kezében maradt az erkélyajtót alulról rögzitő egyik tolózár. Kicsit zavartan kacarászva mondta, hogy biztosan nem volt jól felszerelve. Előfordulhat.
A következő eset kicsit jobban fájt. Takinéni lerokkantositotta a porszivót. Ami nem kis teljesitmény. Merthogy nekünk Vorwerk porszivónk van. Veretes germán minőség. Nem felvágni akarok vele, csak jelzem, hogy szerintem a gép egy atomrobbanást kacagva túlélne. Plusz a haladó szovjet hagyományokkal rokon mód ólom és platina alkatrészekkel látták el, úgyhogy a súlyemelő VB-re készülve az ember hatékonyan épithetné be az edzéstervébe a porszivózást. Ezek után szeretném érteni azt, hogy a takinéni hogy a mézes kerek hervadásba tudta eltörni a csövét? Amit a Száhib először megragasztott. Ez ugye puszi volt egy élettelen orcára. Úgyhogy rendeltünk egy új csövet. Beszereltük. Én meg rágom csendesen a körmömet számolgatva, hogy a csőnek még mennyi bugi lehet a "lábában". Bár az túl egyszerű lenne, ha ismét az romlana el.
Aztán a házvezetőnéninek a kezében maradt az erkélyajtó kilincse. Hoppá! De nem ám úgy, hogy kiesett az ajtóból, és vissza tudjuk dugni a lyukba és kész. Nem. Eltörte. Tehát azok a darabok, amelyek a kilincset az ajtóhoz rögzitik, a helyükön maradtak, de a kilincs távozott eredeti helyéről. Merthogy az ajtó nem nyilt ki. Nem akart. Az ajtón van alul egy tolózár, fölül egy tolózár. Ha ezeket elhúztuk, az ajtó kinyilik. Ha nem húztuk el kár erőlködni, mert a tolózár nyelve a gránitpadlóba van fúrva. A néni azért úgy érezte, hogy megpróbálja. Nem ment. Bár most, hogy belegondolok tulajdonképpen szerencsénk van, mert a néni esetleg felszánthatta volna a gránitpadlót is a tolózár nyelvével és akkor hogy sirnék most!
Aztán a merülőmixer turmix alkatrésze dobta fel a talpát. A kés nem forog benne. A mixert a nyáron vettem, gondoltam új élet új mixer. Most, hogy a turmixot alig fél év után elvesztettem, kicsit fáj. Bár a házvezetőnéni még bizik a Száhib delejező pillantásának erejében. Jobb hiján én is.
Tegnap a vasalónk intett nekünk búcsút. Az a baj szegénnyel, hogy nem tud úszni. A házvezetőnénivel végzett elemzőmunkát követően sem vált számomra világossá hogyan keletkezett egy uszoda a vasalódeszkán. Merthogy a néni azt tippelte, hogy a vasaló nedvességet nem tűrő alkatrészei is vizhez jutottak. Az, hogy hogyan az azt hiszem a néni intim kis titka marad.
Ahogy végigtekintek a tájon szürkülő csontvázak és pusztulás. Kevésbé patetikusan szólva be vagyok pöccenve. Nem baj. Majd elmúlik.  

Szingapúr II.

A szingapúri út leirását csak elkezdtem, mert közbejött a karácsony és az újabb utazások, meg némi lustaság, de most bepótolom.

Szingapúrban október 26 és 30 között voltunk, a Diwalit töltöttük ott.

Szerdán kora délután érkeztünk, a Berjaya Hotelben szálltunk meg a kinai negyedben, ami Szingapúr egyik leghangulatosabb környéke. Szingapúr felhőkarcolókkal van tele, de a kinai negyedben helyes szűk utcák és kétszintes házak vannak, minden szépen felújitva. Gondosan manikűrözött kis parkok is szinesitik a környezetet. Egyébként egész Szingapúr nagyon szép zöld (a meleg és a sok eső nagyban segit). A kertépités iránt elkötelezett őslakosok az egyébként nem nagyon széles eklektikusan metszett járdák széléből kisebb sávokat hasitanak le a zöld növények kedvéért. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy az ikerbabakocsi ne férjen el. Ha mégis elférne, akkor kiállitanak az utcára egy szép nagy cserepes virágot. Szerencsére Apa változatos erőművészeti mutatványokkal kezelte a helyzetet. Ezen a helyiek jól szórakoztak.  

A szingapúri kultúra kellemes elegye a maláj, indiai, kinai és európai szokásoknak. A konyhájukat is ezek fúziója jellemzi. A vacsinál a fúziót átugrottuk és egy olasz vendéglőbe csúsztunk be. A helyet Buko Neronak hivják és a kaja rendkivül jó volt. A mostanában divatos módon menüsort ajánlanak, aznap frissen sült focacciát, tonhalas crostinit, salit almás balzsamecettel, bazsalikomos sárgarépalevest, bogyós gyümis szörbetet, bárányragus tésztát és csokis sütit adtak karamellszósszal. Az indiai gasztro élmények után nagy fellélegzés volt.

Vacsi után mentünk aludni. Senkit sem kellett ringatni.

Másnap reggel korán keltünk és gyors reggeli után ikerbabakocsis ámokfutást rendeztünk Szingapúrban. Ez azért történt, mert Timit beneveztük egy delfinekkel való fürdésre a Sentosa szigeti akváriumba ¾ 10-re. Gáborral mindketten úgy emlékeztünk, hogy taxival a szórakoztató szigetre nem lehet behajtani, ezért a reggeli csúcsforgalomban tömegközlekedéssel közelitettük meg a helyet. Ne tessék utánunk csinálni.  Egyrészt elkéstünk, másrészt kideritettük, hogy mégis be lehet menni taxival. Mostmár meg fogjuk jegyezni. Miután elkéstünk, buktuk Timi delfinfürdési időpontját és mivel ilyen rövid határidőre nem tudtak más delfines időpontot adni, azt ajánlották fürödjünk inkább a cápákkal. Az is tök jó. Timi némi fontolgatás után belement. Kora délutánra kaptunk időpontot.

 Addig is elmentünk a szigeten pillangókat és papagájokat nézni, majd a csajokat levittük homokozni a tengerpartra.

Timi Images

Timi Images

Timi Images

Girnyó madárral (Timi Images)

Timi Images

Timi Images

Timi Images

Timi Images

  

Utána visszamentünk az akváriumba, megnéztük az attrakciókat és Timit a cápák közé vetettük.

 Amikor Timi bement a vizbe még nagyon kevesen voltak a műintézményben, de mire belemelegedett a cápasimogatásba, tömegek jelentek meg a semmiből és nagyon élvezték az extra látványosságot. Megjegyzem a csajok is. Meg voltak róla győződve, hogy ezentúl Timivel minden akváriumban találkozhatnak. Elég csalódottak voltak, amikor mondtuk, hogy nem.

 

 

A nézelődés után bedobtunk egy gyors ebédet, hazamentünk, aludtunk, ettünk, zuhanyoztunk, aludtunk.

Másnap reggel mentünk az állatkertbe az orangutánokkal reggelizni. A kaja jó volt és valóban felvonultak a papagájok, egy kigyó és az orángutánok az üdvözlésünkre. Az orángutánokkal le is fényképezkedtünk, ami nem telt eseménytelenül. Anna és az egyik orangutánbébi között némi birtoklási vita bontakozott ki a Százlábút illetően. Semmi pánik. Anna győzött. De ez nem volt Anna napja. Már kezdett megbetegedni, igy az állatkerti körhintázást és vizes játszóterezést sem igazán élvezte. 

Reggeli (Timi Images)

Tájkép (Timi Images)

Timi Images

Timi Images

Túristák (Timi Images)

Timi Images

Timi Images

 Az elefántsóval viszont durván elvetettük a sulykot.

A szingapúri állatkertben a nap különböző időpontjaiban látványosságokat szerveznek. Lehet nézni, ahogy etetik a tigriseket, magunk táplálhatjuk a zsiráfokat és testközelben találkozhatunk az állatokkal, mint mi reggel. Egyik ilyen attrakció az elefántsó. A naiv szervezők azt hiszik, hogy ezt a gyerekek élvezik. De nem számoltak a mi Annánkkal. Aki először is kiborult, hogy az elefántok milyen hangosan trombitálnak. Ezt aztán még fokozták azzal, hogy spricceltek is, az meg végképp rémisztően hatott rá, hogy akár fatörzseket is képesek a vizbe dobálni. Jelentem törpénk eddig a napig barátjának tekintette az elefántokat. Miután végigélvezte a szórakoztató műsort, meggyőződésévé vált, hogy a háta közepét előbb szeretné látni, mint egy ormányost. Ki érti ezt?

Elefántsó (Timi Images)

Elefántsó (Timi Images)

Anna élvezi (Timi Images)

Miután Annának mesterséges légzést adtunk és felépült kicsit a sokkból, kivártuk a menetrend szerinti zuhé végét, taxiba ültünk és hazamentünk. A további program kisértetiesen emlékeztetett a tegnapira, nevezetesen, alvás, vacsi, fürdés, alvás.

Másnap újra visszamentünk Sentosára libegővel(az állatkert a városon kicsit kivül van, nem Sentosa szigetén). Nagyon jó a kilátás. A szigeten nagy nehezen megreggeliztünk. A szállodában nem akartunk, mert a reggeli vacak volt és drága, amikor viszont odaértünk a szigetre még nem nagyon volt nyitva egy reggelizőhely sem. A Starbucks mentette meg az életünket.

Szingapúr (Timi Images)

Sentosa sziget (Timi Images)

Leboboztunk a tengerpartra. A csajok nagyon élvezték, Anya konstruktiv bekakkantott állapotban vészelte át (ez az a fajta szurkolás, amikor egy új élményre nem mondjuk azt, hogy nem, de utána szorgosan örülünk, hogy élve megúsztuk). Egyébként jó volt.

Mivel az idő nagyon szép volt, csak fürödtünk a tengerben, a lányok homokoztak és napoztunk (részint azért is, mert Anna nem volt nagyon jól). 

Strand (Timi Images)

Strand (Timi Images)

Homokozni, vagy nem homokozni?

Kora délután visszamentünk a szállodába, kicsit aludtunk, ettünk egy keveset és rövid esti sétára indultunk. Nagyon kellemes volt, mert Szingapúr nagyon szép és sok kellemes néznivaló van. Aztán este taxit hivtunk és kiautóztunk a reptérre.

Aholis a nap még tartogatott számunkra izgalmat. Jó volt, mert éppen hiányzott. Timit ugyanis a lelkiismeretes szingapúriak nem akarták felengedni a repcsire. Ez egy egzotikus indiai rendelkezés miatt van, miszerint legalább két hónapnak kell eltelnie az Indiából való kilépés és belépés között. (Azaz két hónapot külföldön kell tölteni.) Timi esetében ez az időszak 4 nap volt. Mint kiderült, ha Szingapúrban felengedik a gépre, de Indiába nem léphet be, akkor a légitársaság 5000 USD birságot fizet. Ez némi visszatartó erővel birt. Próbáltuk magyarázni, hogy amikor kértük a vizumot, mi bevallottuk, hogy Szingapúrba is eljövünk, de ez a légitársaság képviselőit nem hatotta meg. Próbáltak Indiában felhivni valakit a bevándorlásiaktól, hogy megmondja be lehet-e lépni Timi vizumával Indiába. Egy hiperszorgalmas szingapúriban ilyenkor fel sem merül, hogy egy kevésbé hiperszorgalmas indiai hivatalnok ilyenkor esetleg nem rohan, hogy a problémát kezelje. Mi persze tudtuk, hogy az indiaiak jeges rémülete attól, hogyha sietnek esetleg valamit levernek, vagy más végzetes kárt okoznak, visszatartja őket a gyors cselekvéstől. Ezért nagyon szépen kértük a szingapúri erőket, hogy legyen egy „B” terv is, hátha kicsi Singh nem véleményezi Timi vizumát mire a gép elindul. Konstruktiv szingapúri alkalmazottunk kitalálta, hogy aláirhatunk egy nyilatkozatot, hogy saját felelősségre szállunk gépre és ha emiatt a légitársaságot megbüntetik kifizetjük. Remek. Hozzák a papirt aláirjuk. De a szingapúriak olyanok, mint a germánok. Nem hiszik, hogy valami nem megy. És lássatok csodát. Kicsi Singh utolsó utáni pillanatban felriadt, megnézte Timi vizumát és üzente neki, hogy puszilja, jöhet. Hurrá! Nem késtük le a gépet és teljes létszámban utaztunk.

Hajnalban érkeztünk haza, Timi megfázva, mi álmosan, úgyhogy mondjam? Aludtunk, ettünk, fürödtünk, aludtunk...

Az indiai piac

Újra járok bevásárolni. Pont jókor. Itt az a tél, ami otthon a nyár. Egy csomó mindennek van szezonja. Egyszerre érik az eper, a füge és a szőlő. Ezen kivül három féle sárgarépát számoltam meg. A narancssárga lerágott csont, otthonról ismerjük. De a feketét és a pirosat nem. Németországban vettem egyszer-kétszer feketét, de az világosabb volt és kicsit édesebb. Ennek sötétebb lila szine van, mint a céklának, picit édesebb és karakteresebb az ize, mint az otthoni sárgarépának. A piros répa egyszerű ügy. Nagyon fini, gátlástalanul édes és aromás. Nyami.




 Ha esetleg valakit érdekel, egy nagyon egyszerű salit csináltam belőle. Egy nagy maréknyi káposztát, plusz a képen látható répákat csikokra gyalultam (sárgarépa helyett mehet bele nem túl érett mangó, esetleg narancs). Beledobtam egy nagy marék sótlan kesut (lehet földimogyorót is, itt kesut egyszerűbb venni, mint mogyit) és egy marék mentát. Kapott egy kis hamis majonézt, 2 ek joghurtot, 1 tk mustárt, 1/2 tk sót és borsot, 2 tk porcukrot, 1 zöldcitrom levével (ha az otthoni savanyúbb, mint az itteni, ami sanszos, akkor több cukor kell bele) összekevertem, hozzáadtam kanalanként 2 ek olivaolajat és ment a salira. Ennyi.

Múlt hétvégén főztem (jan 21 - 22)

Miután január 21-én az orvos közölte az örömhirt, én kimenekültem a konyhába sütni. Egyrészt azért, mert szeretek. Másrészt azért, mert az, amit az indiaiak édességként esznek az finoman szólva az általunk ismerttől markánsan eltér, és mi sajnos nem is nagyon szeretjük.

Az indiaiak ugyanis az édességet nem desszertként eszik, hanem ez egy külön étkezés (snack), ezért tartalmas. Az egyik jellegzetes indiai finomság, a gulab-jamun olajban lassan kisütött, majd cukorszirupban fárasztott, részint tejporból készitett gombóc. Hmm... csak egy kicsit izlett.

Úgyhogy miközben nézegettem a tévében Donna Hay (az ausztrál Stahl Judit), "Fast, Fresh, Simple" (Gyorsan, frisset, egyszerűen) műsorát, nagy kedvem lett utána csinálni. Az a helyzet, hogy a kaják, amiket bemutat, nem olyan óriási számok, de nekem ő nagyon szimpatikus lett és a műsor gyönyörűen van fényképezve. Egyszóval klassz.
Az alábbi két recept is tőle van. A fényképek tőlem. Nem tudom emlitettem-e, de a fotózás nem a barátom. 

Még Germániában próbáltam egy jól sikerült művemet megörökiteni. Nem ment könnyen. Sem gyorsan. Az első képen jól látszott, hogy a háttérnek szánt konyhapulton egy jól fejlett szatyvaz van, ami eltakaritásért kiált. Meghallottam a sikolyt és lepucoltam. Utána úgy döntöttem, hogy egy másik beállitás jobb lesz. Hiba volt. Az első fotón a háttérben egy kétes állapotú pohár kacagott,  a másodikon felfedeztem, hogy a konyhai csempe tisztasága súrlófényben hagy némi kivánnivalót maga után. Nem részletezném tovább, a projekt végül egy nagyobb ivű konyha takaritásba torkollott és a csaknem egy órás fotózás és konyha suvickolás után úgy döntöttem, hogy az első beállitás volt a nyerő. A konyhám viszont nagyon szép lett.

Most kicsit kisebb energiát öltem a fényképezésbe, de szerintem mindkét süti pöpec lett.

Citromos süti

Hozzávalók:

3/4 csésze olaj

2 tojás

1 nagy ek citromhéj

2 nagy ek citromlé

1 csésze joghurt

1 3/4 csésze finomitott kristálycukor

2 csésze liszt

2 tk sütőpor 

1 csipet só

(1 csésze 2,5 dl.) 

Első lépésben az első hat hozzávalót (a cukorral bezárólag) összekeverni. A lisztet a sütőporral és a sóval mixelni, majd a masszába vegyiteni. Egy kb. 20cm átmérőjű, kivajazott tortaformába önteni. 190 fokon megsütni 35 perc alatt (vagy amig a tű tisztán nem jön ki belőle). Ha kicsit kihült, egy tálcára, vagy tányérra boritani.

3/4 csészényi finomitott kristálycukrot 1/4 csészényi citromlével összekeverni (kenhető állagú legyen) és a még meleg sütire önteni.

Kihűteni, megenni.

Egyszerű csokis süti

Hozzávalók:
250g vaj
1 1/3 csésze barna cukor
3 tojás
2 csésze sima liszt
1 1/2 tk sütőpor
1/3 csésze kakaópor
1 csésze tejföl (nálam 10%-os joghurt)
250g olvasztott csokoládé

csoki bevonat

250g csoki, apróra vágva (eredetileg 150g)
100 ml tej v. 200 ml tejszin (eredetileg 1/3 csésze tejszin)

Én az adag felét csináltam meg.

Sütőt előmelegiteni 160 fokra. Kivajazni egy 20 cm átmérőjű tortaformát. Felverni a vajat a cukorral krémesre. (Az én cukrom extra nagy darabos, úgyhogy ez az attrakció gyengén sikerült. Nem volt baj.) Összekeverni a lisztet, sütőport, kakaóport. Váltakozva a vajhoz adni a tojásokat és a lisztes keveréket és alaposan elkeverni. (Én a felezésnél 1 db egész tojást és egy tojás sárgáját használtam. Ha váltakozva adom a masszához a tojást és a lisztet, a tojás tuti el fog keveredni a masszában és a végeredmény igy is jó lett.) Belekeverni a tejfölt és az olvasztott csokit.
A masszát a tortaformába önteni és 55-60 percig (tűpróbáig) sütni. Ha megsült kihűteni, a tortaformából kiboritani.
Közben elkésziteni a mázat. Az apróra tört csokit a tejjel (tejszinnel) összekeverni, vizfürdő felett megolvasztani, picit állni hagyni. Egy részét a sütire önteni. Sütit kicsit hűtőbe tenni, hogy a máz minél jobban rádermedjen. Kivenni, a máz többi részét ráönteni (lehet több részletben is, az a lényeg, hogy a süti tetején vastag csokimáz legyen), a sütit állni hagyni.
Amikor esszük, egy szeletet vágni, betolni a mikróba és megmelegiteni, hogy a máz megolvadjon a tetején és kicsit folyós legyen.
Meleg csokis sütit itt Delhiben több kávézóban is ettem és nagyon izlett, ezért gondoltam, hogy a csokimáz mennyiségét megnövelve én is kipróbálom. Tessék bátran utánam csinálni. Egy bögre teával, vagy kávéval igazi téli csemege.
A csokis sütiből részemről nem került sor alapos, többszöri mintavételre, mert a csajoknál olyan sebesen lecsúszott, mint a vihar. Úgy érzem ezt dicséretnek kell tekinteni.
Ez már csak azért sem ártott, mert a konyhámmal való első találkozás a lábamat eléggé megviselte. Többször is körbe kellett sasszéznom ezt a jó nagy területet. Hát nem kivánom senkinek. Jelentem a nagy konyha számtalan előnye melett ott könyököl az a rosszindulatú hátrány, hogy minden mindentől brunya messze van. Azért ne tessék zokogni, túléltem.

Konyha egyik vége

Konyha másik vége