Igazoltan távol

Holnaptól január 2-ig Rajastan túrára megyünk, ezért nem tudok bejegyezni. Hogy a lábam miatt a túrából mennyit látok majd megirom. 
Rajastan India egyik tartománya, amely a palotáiról hires, Delhi mellett, attól nyugatra (rendezői balra) helyezkedik el. Mi Jaipurba, Udaipurba és Pushkarba megyünk, Udaipurban fogjuk tölteni a szilvesztert.

Mivel idén már nem irok, Boldog Új Évet mindenkinek.

Karácsony

A karácsony ünneplésének fontos kelléke a karácsonyfa. Ami legyen nagy. Jó nagy. Érjen a plafonig. Legalább. Ezen kivül a fának legyen illata. Szeretem ugyanis a fenyőillatot. Az utóbbi évek fanemesitési lendületében a háziasszonyok karácsonyi és karácsony utáni terheinek csökkentése mellett (hogy ne kelljen a lehullott tűlevelek tömegét operálni a szőnyegből és a parketta réseiből) a fenyőillat  háttérbe szorult.  Igy az alapfelszereltségű fáknál ez hiányzik, ezért eddig minden évben az igények pontositása után (nem, idén sem tudok lemondani a szagos fáról) családunk esze a nyakába vette a várost és ment szagos fát keresni.

Idén több ponton is engedni kellett. Ez abból fakadt, hogy itt csak műanyag fa van. Ez pedig szagtalan. Ha már a fa úgyis szagtalan és egyébként sem rajongok a műfáért, akkor kár a projektbe sok pénzt ölni, legyen tehát kicsi a fa. A kicsi, szagtalan műanyag fánkra pedig nem szerettem volna sok diszt aggatni. Ennek megfelelöen instruáltam a házvezetőnénit, aki a karikellékek beszerzését intézte. 

Azonban a házvezetőnéni szeret bennünket és jót akart nekünk. Vett tehát egy nagy fát, plafonig érőt. Gondoskodott a Gáborról is, hogy otthon érezze magát. A fa törzse (nyele??) ugyanis nem passzolt a fához adott talpba. Gábor tehát szerszámparkunk jelentékeny részét mozgósitva belegyürmölte a fát a tartóba. Most vigyázunk mekkora levegöket veszünk a nappaliban, nehogy a hirtelen légmozgások feldöntsék a kinai ipar eme remekét (igen, a kinai termék még az indiainál is olcsóbb). Miután felállitottuk a fát az is látszott, hogy valamiért az ágai a derekánál kezdödnek, ami tök jó, mert igy aláfér a sok ajándék. Meg a csajok is, akik szivesen játszanak a fa alatt.

Teljesalakos portré

 Aki úgy látja, hogy a fa kicsit ferde, az ne aggódjon, mert jól lát. Igy sikerült a tartóba applikálni.

 A házvezetőnéni diszt is vett. A csomag csak egy kicsit haladta meg a néni méretét (mind széltében, mind hosszában). Amikor a hirtelen szivrohamból felépültem (a bevásárlás impozáns eredménye feletti meglepetés vezetett a rohamhoz), akkor mondta, hogy félt attól, hogy a nagy fára nem lesz elég a disz, ha kevesebbet vesz. Biztositottam, hogy ez a veszély nem áll fenn.

Korábban, a bevásárlás közben a házvezetőnéni felhivott telefonon, hogy venne karácsonyi jelmezt a csajoknak. Mondtam, hogy a holttestemen át. A határozott fellépés csirájában fojtotta el a kezdeményezést (korábban irtam, hogy itt szivesen adnak a gyerekekre télapós, rénszarvasos jelmezt, de én úgy éreztem, hogy a mi lányaink ebböl ki tudnak maradni).

A kezdeti nehézségeken átlendülve további fontos tapasztalatokhoz is jutottunk:

1.       A tisztitott halból nem veszik ki a keserűfogat. Ez valószinűleg a helyieknek nem nagy baj, mert ha olyan füszeresen esszük a halat, mint ők, ez valóban nem feltünő. Azonban a karácsonyi halkocsonyában kissé zavaró. Ennek ellenére elfogyott.

2.       Karácsonykor nemcsak mi fűtünk hősugárzóval, más is. Igy majdnem olyan gyakran van áramszünet, mint nyáron, amikor a sok légkondihasználat okozza a bajt. (Ez a mi esetünkben nem azt jelenti, hogy teljesen elmegy az áram, hanem azt, hogy generátor adja. Ez azonban csökkentett áramfogyasztásra szoritja az embert, azaz nincs minden dugaljban áram, vagyis szépen fejlett jégcsapokat lehet termelni a fűtés kimaradása okán.) Nagyon melegünk igy az ünnepek alatt nem volt.

3.       A helyiek ugyan nem ünneplik tömegesen a karácsonyt, de szolidaritásból hajlandóak párszáz petárdát eldurrantani. Ne tessék közben halat enni, rágni, élni, mert maradandó károsodás lehet az eredmény.

Ettől eltekintve köszönjük, jól éreztük magunkat.

Ja! Mielőtt elfelejtem, december 24-én voltam orvosnál, levették a gipszet a lábamról, de mivel a csontjaim még nem forrtak össze, nem állhatok rá a lábamra. Kb. egy hónap múlva kell visszamennem ellenörzésre.  Csak kicsit örültem a hirnek.   

Itt a tél ...

Hogy honnan tudom? Jó vicc lenne, ha azt mondanám onnan, hogy esik a hó. De nem. Ismerösök azt mondták, hogy ezt két dologból lehet észrevenni.
1. Hideg lesz a lakásban. Nem is kicsit, nagyon.

Elsö pont stimmel

 2. A növények elkezdenek buzgón virágozni. Hmmm??? Szerintem tényleg nagyon szép a kert (a kertet tessék csodálni, a fényképészi képességek megitélésének nem most van itt az ideje).
 

 Szerintem a második pontot is kipipálhatom.












3. Én még egy harmadik ponttal kiegészitettem a listámat, a karácsonyi ünnepséggel az oviban. Az óvodánk nagyon liberális. Minden nagyobb ünnepet megünneplünk, vallási hovatartozástól függetlenül (összel a Diwalit és valamennyi hindu, dzsain és buddhista ünnepnapot megtartottuk és most a karácsonyt is). Valamennyi ünnep alkalmából be is zárták az ovit, legalább egy hétre. Karácsony alkalmából tegnap az ovi elment aludni és január 16-án nyit újra. (Szerencsére Ramadán idején azért nyitva volt.)
Megjegyzem a karácsony keveredik a farsanggal, merthogy több kisgyerek az ünnepségen jelmezbe öltözött. Szintén megjegyzem, hogy családunk ovijáró tagjai nagyon energiatakarékosan kezelték az ünnepségen való szereplést, mert a szinpadra kiálltak ugyan, de a karácsonyi dalokat nem énekelték a többiekkel. Semmi pánik. A repertoárt azért végigélveztük. Este. Alvás helyett. Aki pedig azt hiszi, hogy ez csak laza télesti vicc lehet, annak azért elmondanám, hogy ha minden kötél szakad Anna lányunkat ködkürtnek eladhatjuk.
Az ünnepségröl az alábbi képriportot készitettük.   

Bemelegitünk a dalláshoz

A szinpad, ahol nem énekeltünk

Ezt a szemüveget kaptuk karira az oviban

Szerintem tehát megállapithatjuk, hogy valóban itt a tél. Ha nem is pont olyan, mint otthon.

Szingapúr

Mint korábban irtam, az indiai költözésröl való tárgyalások során merült fel a szingapúri utazás ötlete, mert úgy gondoltam a hölgyeknek tetszene a hely (ha már én is úgy csiptem korábban). Szingapúr a törpelegeltetési lehetöségek szempontjából kitűnő. Azonban akadtak gondok is.

1.Sikerült előadnom a Tompika és a földrajz cimü videoklipemet. Úgy gondoltam ugyanis, hogy Delhi a világ túlsó végén van. Szingapúr dettó. Ezért a két hely egymáshoz csak közel lehet. Vagy? Miután az utazás gondolata befészkelte magát az életünkbe, Gábor szorgalmas megvalósitásba kezdett. Elkezdte keresni a repülöjegyet. Talált. Olyant, amivel Delhiböl 5 és fél órát kell utazni Szingapúrba. Mondtam, hogy ez túl sok. Keressen tovább. Keresett. Mondta, hogy 5 és fél óránál hosszabb lehet az út, a választott útvonal és az átszállási idö függvényében, de rövidebb nem. Ekkor gyanakodni kezdtem, hogy nem vagyok földrajzi zseni. És ránéztem a térképre. Hát ez a huncut Myanmar (lánykori nevén Burma), Thaiföld és Malajzia nem befurakodott India és Szingapúr közé? Egy kicsit nem figyel az ember... Na mindegy. A jó ötlet, az jó ötlet és kész. Úgy gondoltuk, hogy korán reggel és késö este utazunk, igy a hölgyek talán alszanak, egyéb hulladék idejüket pedig Bogyónak, Babócának és Apának szentelik. Merthogy kicsit apásak. Nem is kicsit, nagyon.

A szomszédságunkban fekvő Szingapúr

2. Szingapúrban trópusi idöjárás van. Azaz egész évben jó meleg van, viszont gyakori a csapadék. Amikor Szingapúrba megérkeztünk, mondta a taxisoför, hogy mostanában délutánonként esik. Stimmel. Minden nap dél után, azaz fél egykor elkezdett zuhogni. Általában azért 3 óra körül elállt.

Kicsit esik

       3. Ha az ember gyerekekkel utazik, nem unatkozik. Ez alkalommal az ifjúság azzal örvendeztetett meg bennünket, hogy beteg lett. De nem ám akárhogy. Indulás elötti vasárnap megmártottuk a csajokat az egyik szálloda gyerekmedencéjében (itt nyilvános strand nincs). A medencét nem fűtötték, a viz kicsit hideg volt, de egyébként az idöjárásra nem lehetett panasz, napsütés, 30 fok. Egyik törpénk természetesen megfázott. Hétfön reggel már szipogott, de úgy tünt, csak kicsit meghült. Éjszaka már csak módjával aludtunk, mert éjfélre gyermekünk már folyamatosan köhögött, orra eldugult. Reggelre az orra folyni kezdett. Olyannyira, hogy abba se hagyta. Plusz köhögött. Plusz bőgött, hogy nagyon rosszul van (ezt egész nap). A jó hir, hogy láza viszont nem volt. Mivel Apa a család esze, meghánytuk vetettük vele a kérdést, és arra jutottunk, hogy az utat lemondani már nem lehet, ha a gyereket orvoshoz visszük az indiaiak valószinüleg nem tudnak sokkal többet, mint szingapúri társaik, úgyhogy becsomagoltunk egy csomó gyógyszert és úgy döntöttünk megyünk. Reggel nem volt nehéz a repülőhöz felkelni, mert gyakorlatilag le se feküdtünk. Egész éjjel a beteg törpét ápoltuk. Az utat kibirtuk valahogy. Törpénk szerdán és csütörtök délelött vacakul volt, délután kezdett jobban lenni, de addigra már megfertözte a tesót, aki viszont kicsit belázasodott. Szombatra már úgy látszott, tesó túléli a fertözést, este szépen repzire szálltunk hazajöttünk. Vasárnap reggelre pedig Timi lett beteg. De ez már egy másik történet...  

Két csokor beteg mandula

Mindennapi sikertöténeteink

Rossz kedvem lett, mert az egyik fürdöszobánkban megint folyik a viz a WC-böl. Általában ilyenkor hiv az ember egy szerelöt, aki megjavitja. A mondat elsö fele az itt is stimmel. Azonban szerelö jön, valamit krampácsol, biztosit, hogy minden oké, oké, oké és megy. Csak éppen a WC nem oké. És akkor a szerelö újra jön, krampácsol, oké, oké, oké és a WC-böl a viz folyik tovább. És akkor újra szerelöt hivsz, krampács, stb. Aztán egyszercsak a WC megjavul. Hogy mitöl? Nem tudom. De ilyenkor nagyon kell örülni, mert ki tudja meddig tart a gondtalanság.
Azonban a WC-ben kialakult árvizet perspektivikusan kell szemlélni. Van, ami sikerül és van, ami nem. Ami sikerül az is egy darabig eltart. Például ezen a héten több gyözelmet is arattunk.
Elöször is megkaptam a bankkártyámat és a PIN kódomat. Szeptember végén, amikor kijöttünk, az volt az egyik elsö dolog, hogy elmentünk a bankba kártyát igényelni. Mondták, hogy egy hét múlva megkapom. Nem kaptam. Aztán többször is telefonáltunk, és mindig nyugtattak, hogy mindjárt kész. Aztán a két hettel ezelötti telefonom alkalmával azzal leptek meg, hogy mehetünk érte a bankfiókba. Gábor elment, elhozta. Mondták, hogy PIN kód még nincs hozzá. Persze. Ilyen gyorsan miért is lenne? De ezen a héten kaptam PIN kódot, Gábor azonnal tudta aktiválni a kártyát (nem hittem a fülemnek!) és már használta is. Ujjé!
Másodszor kaptunk a telefontársaságtól számlát. Vannak olyan helyek a világban, ahol ez természetes. Itt nem. Mi úgy jártunk, hogy kicsi Singh egyszercsak felhivott bennünket és elkezdett hindiül vartyogni. Kértem ismételje el ezt a sok fontosat angolul is. Lecsapta a kagylót. Idövel kapcsolatunk fejlödött, mert olyan munkatárs hivott, aki tudott angolul (ez persze túlzás, de pár szót, erös akcentussal azért kiküzdött magából). Igy némi izzadságos munkával megértettük egymást. Mondta fizessünk. Mondtam mit? Ja, hogy ö a telefontársaságtól hiv és a telefondijat kéri.  Mondtam fizetni fogunk, csak küldjön számlát. Mondta: "???" Mondtam a számla az olyan papir, amire számok vannak irva, többek közt az is, hogy mennyit kell fizetni. Mondta irjak panaszt. Mondtam nem akarok. Ö küldjön számlát, akkor kap pénzt. Ezzel elváltunk egymástól. Utána még többször beszélgettünk, a tartalom ugyanaz maradt, a forma kicsit változott, de számlát nem kaptunk. Végül irtunk panaszt. Utána nagy csönd. De csodák csodája ezen a héten megjött a számla. Az ehavi. A jövö hónapról még nem tudok semmit.
Harmadszor klubtagok lettünk! Hogy az mire jó? Nem tudom. Mi azért váltottuk ki a tagságot, mert a kolónia klubja itt van tölünk 10 percre, jó a játszóterük (szép tiszta is), van úszó- és gyerekmedencéjük (ez persze csak áprilistól októberig üzemel, de mivel itt nincs nyilvános strand ez nekünk jó), Gábor tud hova járni tollasozni (már van két jól játszó partnere is) és Gábor munkatársainak kicsit bepárásodik a szeme a meghatottságtól, ha elmondja, hogy ö klubtag. (Közben azért úgy tünik, hogy a szesz és a kaja szemérmetlenül olcsó, de ez még további vizsgálat tárgya.) A klubtagságon Gábor augusztus óta dolgozik. (Gábor elöbb jött ki, mint mi.) Még augusztusban kitöltötte a jelentkezési lapot, becsatolta valamennyiünk fényképeit és megszerezte a támogatói levelet (a háziúr klubtag és ö segitett nekünk). Ezután még két interjú következett volna. Ezt az elmúlt idöszakban sikerült mindig akkorra tenniük, amikor Gábor éppen nem volt itt (a házaspároknak együtt kell résztvenniük az elbeszélgetésen, én nélküle nem mertem elmenni, hátha arrafelé megeszik a magányos feleségeket). Most aztán novemberben, amikoris akkorra tüzték ki az elsö interjú idöpontját, amikor ö futó látogatást tett volna Hongkongban, megelégelte a dolgot, átszervezte az útját és elöbb hazarohant. A bizottság belenyugodott, hogy én a tört lábam miatt nem lehetek jelen, úgyhogy meghallgatták elöször a háziurat (azzal is beszélnek, aki az ajánlólevelet adja), majd a Gábort és ezzel az elsö interjút letudtuk. A másodikra egy hét múlva került sor. Gábor elrohant a Klubba és várt fél órát a meghallgató bizottságra. A bizottság megjött és megkérdezte, hogy tényleg ebben a kolóniában lakunk-e és tényleg klubtagok szeretnénk-e lenni. Gábor mondta, hogy igen és igen. A bizottság megköszönte és egy hét múlva levélben gratuláltak a klubtagságunkhoz.
A WC-ben pedig áll a viz. Idövel majd nem fog.

Nagyi jött, Timi ment, mákostészta átvezetéssel

Timi ma hajnalban hazament. Természetesen a ma reggeli ébredésnél a hölgyek követelték Timit, de mondtuk, hogy már úton van hazafelé. Mire egy gyors elemzés után (miszerint repülövel utazik-e, hátha mégis lovaskocsival küldtük haza) arra konkludáltak, hogy viszont itt van a mama. És mindent ugye nem lehet. 
Timi két és fél hónapig volt nálunk, ezalatt összeállitotta az adventi naptárunkat, igyekezett megharcolni az angol és magyar karácsonyi dal tanulással, meghozta a várva várt fordulatot az oviba való beszokásban, Keralán fáradhatatlanul gyüjtötte a medúzákat és a csigákat a hölgyeknek a tengerböl, Szingapúrban a cápamedencéböl szórakoztatta a hölgyeket és egy csomót fényképezett a szétszórt szülök helyett (hogy a fontosabb cimszavakat emlitsük).
Az ifjúság hálájára persze nem lehet várakat épiteni. Két napja ugyanis megjöttek Nagyiék (akiket természetesen már nagyon vártunk), igy tegnap Nagyi és Timi együtt ment a lányokért az oviba. A lányok persze, amikor meglátták a Nagyit, hozzá rohantak oda, nem a Timihez. A huncut ifjak.
Persze a tegnapi mákostészta ebéd a Nagyi ötlete volt. Kajának már régen volt ilyen elsöprö sikere. Anna egyenesvonalú egyenletes rágással próbált minél többet betermelni. Öt nézve a vak is láthatta, hogy ez a tésztaevés komoly dolog, ami nem mentes minden stressztöl, mert mi van, ha az ember nem tartja a tempót és a tesó eleszi elöle az ebédet, vagy esetleg a Nagyi nincs eléggé résen és néhány szál tészta ráragad az edényre és ottmarad megevetlenül. A tesó is figyelemreméltó teljesitményt mutatott, mert miközben mindenkit folyamatosan szóval tartott, sikerült Anna sebességével ennie. Ennek eredményeképpen a két törpében kb 3 felnöttadagnyi tészta tünt el. Aggódni nem kell, túlélték. 

Milánó

Nekünk van fényképezögépünk. Van videókameránk is (igaz, hogy a használati utasitása kinaiul van, de aki nem szereti a kihivásokat, az ne jöjjön a családunkba). Visszük is magunkkal, ha valahova megyünk. Jót tesz nekik a hegyi levegö, a környezetváltozás és világot is látnak. Használni viszont nem nagyon szoktuk. Mint tudjuk az elhasználódás a gépek nagy gyilkosa, és mi vigyázunk arra, amink van. Ez Milánóban is igy volt. Mivel azonban szerencsénkre Timi velünk tartott, ö fényképezett, ezért tudom fotódokumentálni a kirándulást.

Milánóban június elsö hétvégéjén voltunk, egy hosszú hétvégét töltöttünk ott. Mivel Gábor családi (gyerekbarát) szállodát keresett, ezért nem Milánóban szálltunk meg, hanem Cima di Porlezzában a Luganói tó partján, Luganótól kb. 15 km-re, Milánótól kb. 90 km-re, a ParcoSan Marco Szállodában.    

Hegy (Timi Images)

Hegy II. (Timi Imges)

      

Szálloda (Timi Images)

Viz (Timi Images)

Kikák (azaz teknösök)

Halak (Timi Images)

A szálloda igy néz ki. Gyereklegeltetésre tökéletes és szerintem a hölgyek miatt kifejezetten jó volt, hogy nem a belvárosban laktunk. Itt lehetett sétálni, állatot nézegetni (ld. fennt) és volt nagyon jó játszósarok is, ahol a vezetö egy magyar lány (remélem még mindig ott van és még lesz is egy ideig). Ennek nagyon örültünk, nagyon helyes volt és a lányok is jól el tudtak játszani vele. (Egyébként a szálloda annyira gyerekbarát, hogy a játszósarokban gyerekmegörzést is vállalnak. Klassz!)
A megérkezés estéjén (kicsit sokáig tartott az odaút, mert komoly csúcsforgalmon verekedtük át magunkat) sokat már nem tettünk, körülnéztünk a hotelben és megvacsoráztunk (hátránya a helynek, hogyha a szállodában nincs hely, nem nagyon lehet máshova menni kajálni).
Másnap reggel elmentünk boltba - Apa szeret mindig biztosra menni, hogy az ifjúság nem hal éhen, Anya meg nem birta kihagyni az alkalmat, hogy végigdzsesszeljen egy olasz élelmiszerbolton, természetesen a napi szükségleteken túlmutató beszerzésekre is sor keritve, merthogy lehet élni érlelt ricotta nélkül, de minek? 
Utána másik boltba mentünk - itt vettünk Anyának néhány rongyot, amit felvehet. A másik bolt Mendrisioban, Svájcban volt (Stahl Judittól lopott cim). Ha a bevásárlás nem válóper elötti utolsó dévaj kiruccanás - amikor már úgyis minden mindegy -, akkor ne akkor tessék menni, mint mi mentünk (kb 1/2 2 magasságában), mert brunya sokan voltak. Sajnos ingyenes a parkolás, igy alig félórás keringés után már le is raktuk a kocsit.
A bolt elsöre csalódás volt, mert elöször a nagy divatházak kinálatát néztem meg. Jelentem egy Etro szoknya még a nagyon kedvezményes, 400 eurós áron is drága. Úgyhogy ezeket passzoltuk. Megjegyzem az Armani boltban volt pár érdekes darab elfogadható áron, de azt hiszem ahhoz még öregednem kell. 
Végül a közepes árkategóriában volt egymásra találás. Az egyik befutó Le Passe Partout volt, töbféle olasz divatcég valóban leárazott termékeivel, a másik pedig Custo Barcelona, Custo Dalmau és bátyja varródobozából. Azért nem irok árakat, mert aki keres az talál alapon valóban lehet jó áron (pl egy ruha 60 - 70 euró) találni holmikat, de ha valami megtetszik, ugye mindenkinek más az ingerküszöbe és férje, partnere engedékenységi határa.  Megjegyzem Boss bácsihoz is bevágódtunk, hadd jöjjön egy kurta ármustra, de abban maradtunk, hogy a mi bejáratott helyünk jobb. 
A másnapi kultúrprogram igen rövidre sikerült, mert gyakorlatilag egész nap zuhogott az esö. Úgyhogy beautóztunk Milánó belvárosába, megnéztük a Dómot, mindkét lányunk bepúderezte az orrát, természetesen nem egyszerre villant be nekik, hogy kell, kétszer elvesztettük és megtaláltuk egymást, átsétáltunk a Passzázson, rácsodálkoztunk a Scalára (na ne már, tényleg ilyen kicsi??), szotyvadtra áztunk, beültünk az autóba és hazamentünk.
Képekben:

Dóm (Timi Images)

Passzázs (Timi Images)

Tér a Scala elött (Timi Images)

Scala (Timi Images)

Másnap hazafelé mentünkben megálltunk Lugánóban a parkban egy sétára, csak kicsit sietös program lett a végén. Na miért? Hát mert eleredt az esö.

Lugánói tó (Timi Images)

Összességében a hely nagyon tetszett és ha megigéri, hogy legközelebb júniusban nem lesz esö, jeges szél és 17 Celsius fok alatti hömérséklet, akkor esetleg visszamegyek. Kivéve, ha más dolgom lesz.

Relokációs kivánságlista

Szivesen mondanám azt, hogy az Indiába költözésbe önzetlenül egyeztem bele. Jól hangzana, csak nem lenne igaz. Ehelyett azt mondtam, hogy rendben van, mehetünk, feltéve, ha ... Igy születtek a fentebb emlitett relokációs kivánságaim. Ebböl eddig kettö valósult meg.
Az elsö egy milánói bevásárlás volt. Gábor öszinte bánatára, ha csak tehetem olvasom Stahl Juditot. Ennek során akadt meg a szemem a Magazin milánói bevásárlást ajánló cikkén (na jó, a cikk elsösorban gasztro- és kultúrprogramokról szólt, csak lévén Milánó a divat egyik európai központja, felhivta a figyelmet a bevásárlási lehetöségekre is). Engem természetesen föképpen az ún. gyári boltos (factory outlet) bevásárlás érdekelt, mert ezzel már jó tapasztalatokat szereztem. Mi eddig Boss bácsi (Hugo Boss) gyári boltjába jártunk, ahol ár-érték arányban nagyon jó kis harácsokat gyüjtöttünk, és kiváncsi voltam, hogy másutt is ilyen jó-e a gyári boltos bevásárlás. Ezt Milánóban szerettem volna tesztelni.
A másik egy szingapúri utazás volt. Szingapúrban már kb. 10 éve voltunk, és akkor annyira tetszett, hogy eldöntöttem, ha gyerekeink lesznek, oda mindenképpen vissza kell menni.  Egy csomó nagyszerü dolog van ott, amit a gyerekek nagyon élveznek (erröl bövebben és precizebben késöbb, eszemben sincs most lelöni a poént). Azt olvastam, hogy a város mostanáig kifejezetten a családi szórakoztatást (értsd gondtalan törpelegeltetés) célozta meg, az utóbbi idöben kezdi a huszonéves korosztályt boldogitani az egyre több és érdekesebb szórakozóhellyel és más programokkal. (Sokat és tudományosat erröl nem fogok irni, mert épp a vonatkozó cikk olvasása közben veszitettem el az újságot, úgyhogy ennyire emlékszem.)
A következökben milánói és szingapúri utazásainkról fogok irni. Lehet kezdeni izgulni. Vagy unatkozni. Vagy aludni.

Kinderleicht

A barátnöm férje szerint fotózni gyerekjáték. Föképpen neki, mert ö jól tud. Az ifjúság mindenesetre lelkesen használja a fényképezögépet és jelenlegi kedvenc témáikon (a begipszelt lábamon és saját játékaikon) kivül a kertröl és a házról is szivesen készitenek képeket. A hölgyek mellékelt müveit most találtam. 
Hogy a lencsén lett némi ujjnyom is? Ahol kérem dolgoznak, ott hullik a forgács.

Karácsonyi hangulat?

Timi images

Bridget Jones-tól koppintva: 
kinti Celsius fokok száma: 28, karácsonyi hangulategységek száma: 0, karácsonyig hátralevö napok száma: 15.
Az ablakból kinézve lehet látni, ahogy virágzik a Bougainvillea (meg még sok minden más), ez pedig nem sokat segit a karácsonyra hangolódásban. Nagyjából semmit.
Timi úgy gondolta, hogy segit belopni az életünkbe a telet és megfázott, úgyhogy reggel, miután leadtuk a hölgyeket az oviban, orvoshoz vittük. Kapott vagy 6 féle gyógyszert, ami reméljük segit. Az indiai orvosok öszintén hisznek a mennyiségi orvoslásban. Szerintem ki van adva nekik, hogy vizsgálatonként legalább 3 féle gyógyszert kell felirni, különben nem gyógyul a beteg. Az antibiotikumot meg tonnaszám szórják, merthogy szerintük csak az használ.
Én a lábamra szerencsére semmilyen orvosságot nem kapok (elsö héten kaptam gyulladás- és fájdalomcsökkentöket és most kálciumot), csak szorgalmasan röntgenezik. Én szerdán voltam orvosnál. Mivel erröl itt még nem irtam, ezért elmondom, hogy november elején, Keralán eltörtem a bokámat (terveim szerint Keraláról majd részletesebben irok, a rémtörténetet is ekkor tervezem elmondani). Doktorbácsi figyeli nem mozdulnak-e el a törött csontjaim, jól forrnak-e össze. Hogy büszkélkedjek, spirális bokacsonttörést szedtem magamnak a réten. (Precizen a tengerparton, de igy jobban hangzott.) Karácsonyi hangulatra csak az adhat okot, hogy esetleg karácsony elött leveszik a gipszet a lábamról. Indiában karácsony elött megbetegedni rossz ötlet, merthogy itt nincsen egészségbiztositás, ezért minden szolgáltatásért elöre fizetni kell. 
Például, ha én elmegyek az orvoshoz, elöször jelentkezem a regisztrációnál, ahol kifizetem a vizitdijat (ez orvosonként változik), az én dokim 2221 forintot kap alkalmanként(megnéztem a mai rúpia árfolyamot, azért vagyok nagyon okos), aztán elmegyek röntgeneztetni 3554 forintért. (Amikor gipszeltek ehhez még hozzájött 15103 forint.) 
Lehet persze külön egészségbiztositást kötni és akkor el lehet küldeni a biztositóhoz a számlát, aki majd kifizeti (de ugye nem rögtön). Arról nem beszélve, hogy a biztositó még esetleg kérdez is. Például Gábor megküldte a mi biztositónknak az én számláimat, mire biztositó visszairt, hogy nem tudja ki az a Kumar Singh. Válaszoltunk. Azt, hogy mi se.
A gyógyszerszámlákat nem nagyon érdemes elküldeni, mert a gyógyszerek igen olcsóak, még úgy is, hogy szakajtóval mérik. Anna a fülgyulladására antibiotikumot kapott. A gyógyszer teljes áron 133 forintba került. Németországban ugyanezen célra felirt antibio 20 euró volt. A különbség a kettö között az, hogy az egyik modernebb, mint a másik. Lehet tippelni melyik.
Úgyhogy orvos ide, orvos oda a karácsonyi hangulatom egyenlöre még várat magára. Lehetne nekem esetleg küldeni. Valaki? 
 

Spicy. Not spicy. Kicsit spicy.

Indiában elég fontos kérdés, hogy az étel, amit leengedünk a torkunkon mennyire csipös. Nagyon bátor döntés beleegyezni abba, hogy (mondjuk az étteremben) hozzák csak a kaját olyan erösen, mint szokták, mert könnyen úgy járhatunk, hogy a kaja mielött átrohan rajtunk olyan dúlást visz véghez a berendezésünkben, amihez képest a Katrina hurrikán csak hüs nyáresti fuvallat volt. Másrészt az ilyen döntések után a szándékoltnál hosszabb idöt töltünk lakásunk legkisebb helységében, igy az egyéb élvezetek egy részéröl le kell mondanunk. 
Egy számomra ismeretlen 21. századi szerzö elektronikusan terjesztett irásmüvében nagyon látványosan ábrázolja az indiai és nem indiai izlés közti különbségeket, ezért úgy döntöttem felteszem ide az irást. Sokszor emlegetjük, mivel a helyiek gyakran öszinte meggyözödássel állitják, hogy a kaja, amit eszünk olyan enyhe, mint az anyatej, mig mi evés közben halálközeli élményeket élünk át.
Aki azt hiszi, hogy ez az iromány csak szintiszta vicc, annak azért még elmondanám, hogy az indiai Good Food magazin novemberi számának utolsó oldalán a Bhut Jolokia paprikát mutatja be. Ha ez nem mond semmit, akkor az talán már igen, hogy a paprika kapszaicin tartalma (a paprika ettöl csip) meghaladja az egymillió Scoville fokot (a magyar csipös paprikáé 1500 - 2000 fok körül van, aki még érdeklödik, további info itt: Scoville skála),  vagyis ha egy pici darabot is eszünk belöle, egy órán keresztül a falat kaparjuk, olyan komoly fájdalmaink lesznek. Aki azt gondolja, hogy erre az újság azt ajánlja, hogy kicsi Singh ne bibelödj vele, hajitsd el, ásd olyan mélyre, hogy még a kutya se találja meg, az téved. Az újság örül. Végre valami igazán füszeres matéria! Lehet belöle fincsi, ütös, csipös szószt csinálni. Pöpec! Azt is javasolja kicsi Singh-nek, hogy ragadjon gumikesztyüt (lehet, ha anélkül fogná meg, esetleg leesne a keze), távolitsa el a magokat és az ereket, és a paprikát pácolja ecetben, olajban, vodkában, cukorszirupban (!!!, ha majd kell az almatortába) és pár hét múlva használja egészséggel. Mit mondhatnék? Jó étvágyat? 
Ennek fényében tehát nem röhögni, az alábbi történet nagyon komoly. Jó szórakozást!

"CURRY-FŐZŐ VERSENY

Egy tapasztalatlan, FRANK nevű curry-kóstoló feljegyzései, aki

Ausztráliából tett látogatást Chennai-ban, Indiában:

"Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy birónak

választottak ki egy curry főzőversenyen. Az eredeti biró megbetegedett

az utolsó pillanatban, én pedig pont ott álltam a birói asztalnál és a

sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két biró

(két helybéli indiai) biztosított afelől, hogy a curry egyáltalan nem

lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére,

tehát belementem."

Ime az értékelő lapok a versenyről:

Curry # 1: Manoj Maniac Mobster-Monster Curry-je

1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.

2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.

FRANK: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a

megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a

lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb. Ezek az indiai fickók őrültek.

Curry # 2: Applesamy Utánégető Curry-je

1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.

2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy

komolyan lehessen venni.

FRANK: Gyermekektől távol tartandó!! Nem vagyok benne biztos, hogy mit

kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót akik

Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett

hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

Curry # 3: Farouk Hires Gyújtsd Fel Az Istallót curry-je

1. BÍRÓ: Kiváló tüzes curry! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.

2. BÍRÓ: Bab nélküli curry, kissé sós, remekül használja a piros

paprikát.

FRANK: Hivjátok Lucas Heights-t, felfedeztem egy uránium szivárgást! Az

orromban olyan érzésem van, mintha Domestost szipákoltam volna. Már

mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket mielőtt meggyulladok. A

pincér kislány hátbavágott, igy most a gerincem a mellkasom első részében

van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

Curry # 4: Barbu Fekete Magiája

1. BÍRÓ: Fekete bab curry gyakorlatilag bármi fűszer nélkül.

Kiábrándító.

2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz

vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazán lehet

curry-nek nevezni.

FRANK: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem

éreztem... lehetséges az izlelőbimbókat kiégetni? Savathree, a pincér

kislány mögöttem állt a friss sör-utánpótlással; az a 150 kilós lotyó

egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék amit eszem szintén. Nem

lehet, hogy a curry fokozza a nemi vágyat?

Curry # 5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolitója

1. BÍRÓ: Húsos, erős curry. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt

ad. Igazán nagyszerű.

2. BÍRÓ: Curry aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell

ismerni a cayenne bors igen erős benyomást tesz.

FRANK: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel

már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórhazi

kezelésre szorul. A versenyző megsértődött mikor megmondtam neki, hogy a

curry-je következtében agykárosodást szenvedtem. Savathree megmentette a

nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül

a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat.

Nagyon idegesít, hogy a másik két biró folyton megkér, fejezzem be a

sikoltozást.

Curry # 6: Vera Világi Vegetáriánus Variácója

1. BÍRÓ: Híg de mégis erős vegetáriánus curry. Jól eltalált egyensúly a

különféle erőspaprikák között.

2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erőspaprikát, hagymát és

fokhagymát. Igazan Nagyszerű.

FRANK: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal

megtöltve. Osszeszartam magam mikor fingottam és attól félek hamarosan

átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kiveve

azt a Savathree lotyót, azt hiszem perverzebb mint gondoltam. Már nem

érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a seggem

vele.

Curry # 7: Sugash Sikito Szenzáció Curry-je

1. BÍRÓ: Közepes curry, túl sok konzerv-paprikát használ.

2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó

pillantaban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát Meg kell jegyezzem,

aggályaim vannak a 3-as számú biróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé

csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.

FRANK: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihuzhatná a biztosítótűt,

és én az ég világon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam,

és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vizből állna. Az

ingemet teljesen beborítja a curry, ami észrevétlenül kicsusszant a szám

szélén. A gatyám tele van láva-szerű szarral, így legalább passzol az

ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják mi okozta a

halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas.

Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd

szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Curry # 8: Hansraj Hegyi Szent Curry-je

1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jó ízű curry, mindenki számára

biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy

észrevetesse magát.

2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott curry, nem túl erős

és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett

mikor a 3-as számu bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a

currys tálat. Nem biztos, hogy túléli. Szegeny Ausztrál, kiváncsi lennék

mit szólt volna egy igazán csipős curryhez?

FRANK: Nincs feljegyzes."