Karácsony

A karácsony ünneplésének fontos kelléke a karácsonyfa. Ami legyen nagy. Jó nagy. Érjen a plafonig. Legalább. Ezen kivül a fának legyen illata. Szeretem ugyanis a fenyőillatot. Az utóbbi évek fanemesitési lendületében a háziasszonyok karácsonyi és karácsony utáni terheinek csökkentése mellett (hogy ne kelljen a lehullott tűlevelek tömegét operálni a szőnyegből és a parketta réseiből) a fenyőillat  háttérbe szorult.  Igy az alapfelszereltségű fáknál ez hiányzik, ezért eddig minden évben az igények pontositása után (nem, idén sem tudok lemondani a szagos fáról) családunk esze a nyakába vette a várost és ment szagos fát keresni.

Idén több ponton is engedni kellett. Ez abból fakadt, hogy itt csak műanyag fa van. Ez pedig szagtalan. Ha már a fa úgyis szagtalan és egyébként sem rajongok a műfáért, akkor kár a projektbe sok pénzt ölni, legyen tehát kicsi a fa. A kicsi, szagtalan műanyag fánkra pedig nem szerettem volna sok diszt aggatni. Ennek megfelelöen instruáltam a házvezetőnénit, aki a karikellékek beszerzését intézte. 

Azonban a házvezetőnéni szeret bennünket és jót akart nekünk. Vett tehát egy nagy fát, plafonig érőt. Gondoskodott a Gáborról is, hogy otthon érezze magát. A fa törzse (nyele??) ugyanis nem passzolt a fához adott talpba. Gábor tehát szerszámparkunk jelentékeny részét mozgósitva belegyürmölte a fát a tartóba. Most vigyázunk mekkora levegöket veszünk a nappaliban, nehogy a hirtelen légmozgások feldöntsék a kinai ipar eme remekét (igen, a kinai termék még az indiainál is olcsóbb). Miután felállitottuk a fát az is látszott, hogy valamiért az ágai a derekánál kezdödnek, ami tök jó, mert igy aláfér a sok ajándék. Meg a csajok is, akik szivesen játszanak a fa alatt.

Teljesalakos portré

 Aki úgy látja, hogy a fa kicsit ferde, az ne aggódjon, mert jól lát. Igy sikerült a tartóba applikálni.

 A házvezetőnéni diszt is vett. A csomag csak egy kicsit haladta meg a néni méretét (mind széltében, mind hosszában). Amikor a hirtelen szivrohamból felépültem (a bevásárlás impozáns eredménye feletti meglepetés vezetett a rohamhoz), akkor mondta, hogy félt attól, hogy a nagy fára nem lesz elég a disz, ha kevesebbet vesz. Biztositottam, hogy ez a veszély nem áll fenn.

Korábban, a bevásárlás közben a házvezetőnéni felhivott telefonon, hogy venne karácsonyi jelmezt a csajoknak. Mondtam, hogy a holttestemen át. A határozott fellépés csirájában fojtotta el a kezdeményezést (korábban irtam, hogy itt szivesen adnak a gyerekekre télapós, rénszarvasos jelmezt, de én úgy éreztem, hogy a mi lányaink ebböl ki tudnak maradni).

A kezdeti nehézségeken átlendülve további fontos tapasztalatokhoz is jutottunk:

1.       A tisztitott halból nem veszik ki a keserűfogat. Ez valószinűleg a helyieknek nem nagy baj, mert ha olyan füszeresen esszük a halat, mint ők, ez valóban nem feltünő. Azonban a karácsonyi halkocsonyában kissé zavaró. Ennek ellenére elfogyott.

2.       Karácsonykor nemcsak mi fűtünk hősugárzóval, más is. Igy majdnem olyan gyakran van áramszünet, mint nyáron, amikor a sok légkondihasználat okozza a bajt. (Ez a mi esetünkben nem azt jelenti, hogy teljesen elmegy az áram, hanem azt, hogy generátor adja. Ez azonban csökkentett áramfogyasztásra szoritja az embert, azaz nincs minden dugaljban áram, vagyis szépen fejlett jégcsapokat lehet termelni a fűtés kimaradása okán.) Nagyon melegünk igy az ünnepek alatt nem volt.

3.       A helyiek ugyan nem ünneplik tömegesen a karácsonyt, de szolidaritásból hajlandóak párszáz petárdát eldurrantani. Ne tessék közben halat enni, rágni, élni, mert maradandó károsodás lehet az eredmény.

Ettől eltekintve köszönjük, jól éreztük magunkat.

Ja! Mielőtt elfelejtem, december 24-én voltam orvosnál, levették a gipszet a lábamról, de mivel a csontjaim még nem forrtak össze, nem állhatok rá a lábamra. Kb. egy hónap múlva kell visszamennem ellenörzésre.  Csak kicsit örültem a hirnek.