Szingapúr

Mint korábban irtam, az indiai költözésröl való tárgyalások során merült fel a szingapúri utazás ötlete, mert úgy gondoltam a hölgyeknek tetszene a hely (ha már én is úgy csiptem korábban). Szingapúr a törpelegeltetési lehetöségek szempontjából kitűnő. Azonban akadtak gondok is.

1.Sikerült előadnom a Tompika és a földrajz cimü videoklipemet. Úgy gondoltam ugyanis, hogy Delhi a világ túlsó végén van. Szingapúr dettó. Ezért a két hely egymáshoz csak közel lehet. Vagy? Miután az utazás gondolata befészkelte magát az életünkbe, Gábor szorgalmas megvalósitásba kezdett. Elkezdte keresni a repülöjegyet. Talált. Olyant, amivel Delhiböl 5 és fél órát kell utazni Szingapúrba. Mondtam, hogy ez túl sok. Keressen tovább. Keresett. Mondta, hogy 5 és fél óránál hosszabb lehet az út, a választott útvonal és az átszállási idö függvényében, de rövidebb nem. Ekkor gyanakodni kezdtem, hogy nem vagyok földrajzi zseni. És ránéztem a térképre. Hát ez a huncut Myanmar (lánykori nevén Burma), Thaiföld és Malajzia nem befurakodott India és Szingapúr közé? Egy kicsit nem figyel az ember... Na mindegy. A jó ötlet, az jó ötlet és kész. Úgy gondoltuk, hogy korán reggel és késö este utazunk, igy a hölgyek talán alszanak, egyéb hulladék idejüket pedig Bogyónak, Babócának és Apának szentelik. Merthogy kicsit apásak. Nem is kicsit, nagyon.

A szomszédságunkban fekvő Szingapúr

2. Szingapúrban trópusi idöjárás van. Azaz egész évben jó meleg van, viszont gyakori a csapadék. Amikor Szingapúrba megérkeztünk, mondta a taxisoför, hogy mostanában délutánonként esik. Stimmel. Minden nap dél után, azaz fél egykor elkezdett zuhogni. Általában azért 3 óra körül elállt.

Kicsit esik

       3. Ha az ember gyerekekkel utazik, nem unatkozik. Ez alkalommal az ifjúság azzal örvendeztetett meg bennünket, hogy beteg lett. De nem ám akárhogy. Indulás elötti vasárnap megmártottuk a csajokat az egyik szálloda gyerekmedencéjében (itt nyilvános strand nincs). A medencét nem fűtötték, a viz kicsit hideg volt, de egyébként az idöjárásra nem lehetett panasz, napsütés, 30 fok. Egyik törpénk természetesen megfázott. Hétfön reggel már szipogott, de úgy tünt, csak kicsit meghült. Éjszaka már csak módjával aludtunk, mert éjfélre gyermekünk már folyamatosan köhögött, orra eldugult. Reggelre az orra folyni kezdett. Olyannyira, hogy abba se hagyta. Plusz köhögött. Plusz bőgött, hogy nagyon rosszul van (ezt egész nap). A jó hir, hogy láza viszont nem volt. Mivel Apa a család esze, meghánytuk vetettük vele a kérdést, és arra jutottunk, hogy az utat lemondani már nem lehet, ha a gyereket orvoshoz visszük az indiaiak valószinüleg nem tudnak sokkal többet, mint szingapúri társaik, úgyhogy becsomagoltunk egy csomó gyógyszert és úgy döntöttünk megyünk. Reggel nem volt nehéz a repülőhöz felkelni, mert gyakorlatilag le se feküdtünk. Egész éjjel a beteg törpét ápoltuk. Az utat kibirtuk valahogy. Törpénk szerdán és csütörtök délelött vacakul volt, délután kezdett jobban lenni, de addigra már megfertözte a tesót, aki viszont kicsit belázasodott. Szombatra már úgy látszott, tesó túléli a fertözést, este szépen repzire szálltunk hazajöttünk. Vasárnap reggelre pedig Timi lett beteg. De ez már egy másik történet...  

Két csokor beteg mandula