Szombaton villámlátogatónk volt, Gábor bátyja egy napra ideugrott hozzánk (péntek este érkezett és vasárnap kora hajnalban már robogott is tovább).
Igy egy napunk volt rá, hogy megmutassuk neki Delhit.
Reggel még elvágtattunk a lányokkal az orvoshoz. Először Szandrával volt időpontunk, de Anna péntek este meglepett bennünket egy jól fejlett korpával. Másnap reggel tehát Szandrástól, Annástól bevillantunk a doktorbácsihoz, aki jól viselte a csapást. Gyermekek anyukáját megnyugtatta, hasznos tanácsait csokorba gyűjtötte és odaadta (aki tudta, hogy a trópusokon félévente kell a gyerekeket féregteleniteni, az legyen szives jelentkezzen), gyermekeket anyukástól elbúcsúztatta.
Úgyhogy 1/4 12-kor már otthon is voltunk és alig 45 perces tollászkodás után már neki is lendültünk a városnézésnek. Ha valaki még nem volt Delhiben, akkor a kötelező program Új Delhiben elautózás az India Kapu (kár kiszállni az autóból, mert egyrészt március 31-én 40 fok van, másrészt úgyse lehet közel menni, mert el van keritve), az Elnöki Palota, a Parlament, a Honvédelmi Minisztériumnál lakó majomcsalád és a Connaught tér (sajnos most jöttem rá, hogy ezekről nincs fotóm, ha majd lesz megmutatom) mellett. Ó Delhiben megálltunk, hogy a Vörös Erődöt megnézzük.
Delhi történetéről annyit érdemes tudni, hogy a 17. századig India egyik városa volt, ahol különböző uralkodók, különböző palotákat és erőditményeket épitettek maguknak (ezek maradványai a városban mind a mai napig láthatóak).
A 17. században Jahan Sah India fővárosát Agrából Delhibe helyezte és ennek tiszteletére épitette a Vörös Erődöt. Az akkori főváros a mai Ó Delhi. 1803-ban űzték ki Delhiből az angolok a mogulokat, azonban az angolok idején a főváros Kalkutta (Kolkata) volt, ezért a britán uralommal Delhi elvesztette fővárosi státuszát. 1911-ben azonban a bengáli függetlenségi törekvésekkel (Kalkutta Bengál államban van) az angolok a fővárost Delhibe helyezték át. Amikor meglátták a csodálatos Ó Delhit, úgy érezték ezen kicsit javitani kell. Igy született Új Delhi. A város azóta az ország fővárosa és megőrizte kettősségét. Ó Delhi szűk kis utcákkal, Új Delhi kicsit Moszkvára emlékeztető széles sugárutakkal, tágas terekkel, szellősen épitett házakkal.
A Vörös Erődben most nem voltak sokan. Szerencsére hó sem esett, a 40 fokban úgyis gyorsan elolvadt volna, igy nem fáztunk. Anna a jegyvásárláskor vette észre, hogy a sarkán rémes vizhólyag nőtt. Úgy érezte az információt haladéktalanul meg kell osztania velünk, ennek alkalmából egy nagyot bőgött. Igy aztán a szomszédos grófságok is értesültek a tarjag megszületéséről és Apa vihette a nyakában az egész erődnézés alatt.
A kellemes melegnek hála az erődöt gyorsan megnéztük és előtte az
utcán vártunk, hogy Subash bácsi értünk gördüljön. Készült néhány kép.
A kultúrprogram után átmentünk a klubba szendvicsezni és kicsit megmártani a hölgyeket a gyerekmedencében, a felnőtteket pedig a felnőttmedencében.
Miután kicsit lehűltünk, a Manor szálló Indian Accent nevű éttermében vacsiztunk. Az Indian Accent azt mondja magáról, hogy modern indiai konyhát visz. Valóban. 2011-ben Delhiben az év étterme volt. Méltán. A mi lakóparkunkban van, tőlünk öt percnyi sétára. Helyesen. Nagyon jó volt a kaja és külön tetszett, hogy a séf időről időre odajött az asztalunkhoz, hogy meséljen az ételről, amit eszünk. Összességében nagyon kellemes volt. Ha valaki szállást keresne valaha Delhiben, a Manort melegen ajánlom.
(Úgynevezett butikszálló. Kis hotel, a szobái nem egyformák, erre utal a butikszálló megnevezés, de a szálloda nagyon stilusosan van berendezve. Tudomásom szerint az árai sem nagyon magasak.)
Mivel itt sem fotóztam, egy kis manorhangulatért érdemes ide kattintani.
A tartalmas nap után hazasétáltunk, vendégünk hazautazott, mi pedig lefeküdtünk aludni.
Igy egy napunk volt rá, hogy megmutassuk neki Delhit.
Reggel még elvágtattunk a lányokkal az orvoshoz. Először Szandrával volt időpontunk, de Anna péntek este meglepett bennünket egy jól fejlett korpával. Másnap reggel tehát Szandrástól, Annástól bevillantunk a doktorbácsihoz, aki jól viselte a csapást. Gyermekek anyukáját megnyugtatta, hasznos tanácsait csokorba gyűjtötte és odaadta (aki tudta, hogy a trópusokon félévente kell a gyerekeket féregteleniteni, az legyen szives jelentkezzen), gyermekeket anyukástól elbúcsúztatta.
Úgyhogy 1/4 12-kor már otthon is voltunk és alig 45 perces tollászkodás után már neki is lendültünk a városnézésnek. Ha valaki még nem volt Delhiben, akkor a kötelező program Új Delhiben elautózás az India Kapu (kár kiszállni az autóból, mert egyrészt március 31-én 40 fok van, másrészt úgyse lehet közel menni, mert el van keritve), az Elnöki Palota, a Parlament, a Honvédelmi Minisztériumnál lakó majomcsalád és a Connaught tér (sajnos most jöttem rá, hogy ezekről nincs fotóm, ha majd lesz megmutatom) mellett. Ó Delhiben megálltunk, hogy a Vörös Erődöt megnézzük.
 |
| Vörös Erőd |
A 17. században Jahan Sah India fővárosát Agrából Delhibe helyezte és ennek tiszteletére épitette a Vörös Erődöt. Az akkori főváros a mai Ó Delhi. 1803-ban űzték ki Delhiből az angolok a mogulokat, azonban az angolok idején a főváros Kalkutta (Kolkata) volt, ezért a britán uralommal Delhi elvesztette fővárosi státuszát. 1911-ben azonban a bengáli függetlenségi törekvésekkel (Kalkutta Bengál államban van) az angolok a fővárost Delhibe helyezték át. Amikor meglátták a csodálatos Ó Delhit, úgy érezték ezen kicsit javitani kell. Igy született Új Delhi. A város azóta az ország fővárosa és megőrizte kettősségét. Ó Delhi szűk kis utcákkal, Új Delhi kicsit Moszkvára emlékeztető széles sugárutakkal, tágas terekkel, szellősen épitett házakkal.
A Vörös Erődben most nem voltak sokan. Szerencsére hó sem esett, a 40 fokban úgyis gyorsan elolvadt volna, igy nem fáztunk. Anna a jegyvásárláskor vette észre, hogy a sarkán rémes vizhólyag nőtt. Úgy érezte az információt haladéktalanul meg kell osztania velünk, ennek alkalmából egy nagyot bőgött. Igy aztán a szomszédos grófságok is értesültek a tarjag megszületéséről és Apa vihette a nyakában az egész erődnézés alatt.
A kellemes melegnek hála az erődöt gyorsan megnéztük és előtte az
utcán vártunk, hogy Subash bácsi értünk gördüljön. Készült néhány kép.
A kultúrprogram után átmentünk a klubba szendvicsezni és kicsit megmártani a hölgyeket a gyerekmedencében, a felnőtteket pedig a felnőttmedencében.
Miután kicsit lehűltünk, a Manor szálló Indian Accent nevű éttermében vacsiztunk. Az Indian Accent azt mondja magáról, hogy modern indiai konyhát visz. Valóban. 2011-ben Delhiben az év étterme volt. Méltán. A mi lakóparkunkban van, tőlünk öt percnyi sétára. Helyesen. Nagyon jó volt a kaja és külön tetszett, hogy a séf időről időre odajött az asztalunkhoz, hogy meséljen az ételről, amit eszünk. Összességében nagyon kellemes volt. Ha valaki szállást keresne valaha Delhiben, a Manort melegen ajánlom.
(Úgynevezett butikszálló. Kis hotel, a szobái nem egyformák, erre utal a butikszálló megnevezés, de a szálloda nagyon stilusosan van berendezve. Tudomásom szerint az árai sem nagyon magasak.)
Mivel itt sem fotóztam, egy kis manorhangulatért érdemes ide kattintani.
A tartalmas nap után hazasétáltunk, vendégünk hazautazott, mi pedig lefeküdtünk aludni.
No comments:
Post a Comment