Háziállat

Tegnap Anna látta meg a fürdőszobában. Egy szép, jól fejlett bogár volt. Egy pillanatra megállt a gyerek szive a rémülettől, majd mikor újraindult, futott jelenteni az eseményt Irénnek. Aki Szandrával a fürdőszobába özönölt és megtekintette a leletet. Irén gyorsan felismerte, hogy ekkora izeltlábúak foglyul ejtésére ő nincs kiképezve, igy a takinénihez kiáltott segitségért. Ő jött is, de amikor megsemmisitő csapást szeretett volna mérni bogarunkra, a lányok felhördültek, hogyha megöljük szegény állatot, mit fog majd szólni az anyukája. Jogos. Erre takinéni két WC papir darabot ragadott, ezzel vette üldözőbe az állatot, Irén és a csajok bátoritása mellett. Midőn sikerült az izeltlábút foglyul ejteni, a konyhába szállitották, hogy befőtt módjára egy dunsztos üvegbe tegyék. Ekkor azonban az állatban feléledt a menekülési ösztön és kereket oldott. Ekkor a takinéni és a házvezetőnéni együttes erővel üldözte, Irén és a csajok szurkoltak. És jól. A takinéni egy jól irányzott csápon ragadással foglyul ejtette a menekülőt, üvegbe tették és elhelyezték a vendégszobában. A csajok pedig egész délután a katasztrófaturizmus ősi vágyának engedve rendszeresen jártak hozzá hüledezni. Éjszakára egy kis rukkolát adtunk neki, de nem izlett. Mivel elég kedvetlenül üldögélt az üvegében, reggel a lányok apával levitték a háziúr kertjébe és szabadon engedték. Hadd fusson anyukájához.

Utóirat: A házvezetőnéni és a takinéni is megesküdött, hogy a bogarunk a környező fákon él és csak kirándult a lakásunkba, egyetlen csótány, vagy svábbogárféleséggel sem mutat rokonságot. Úgy legyen.