Bocsánat, hogy már ilyen régen nem irtam, nem vagyok nagyon büszke magamra. Idefutottunk, odafutottunk és közben meg telnek a napok. Kb. ezerrel.
Azért ragadtam klaviatúrát, mert Gábor az elmúlt két napban Hong Kongban volt. A huncut nélkülünk ment el. De megbocsátottunk. Egyrészt, mert üzleti út volt, másrészt, mert egész nap zuhogott az eső. Precizen 11-től délután ötig, akkor szusszant egyet, majd este hét körül újra szorgos munkába fogott. Igy pedig nem lehet várost nézni.
Történt pedig, hogy uram három indiai munkatársával látogatott el a városba. Aholis a tárgyalások során kinai partnerük munkaebédre invitálta a "delegációt". Kinai étterembe. A három indiaiból három vegetariánus volt. A kinaiak meg ugye, mint tudjuk, a száritott kacsanyelvtől kezdve (azt tetszik hinni viccelek, pedig nem, Gábor majdnem hozott, de utolsó pillanatban legyűrte a szenvedélyt a józan ész) a rántott szöcskéig bármit szivesen elfogyasztanak. De ugye, hogy mi vega, mi nem, hát az nincs feltétlenül figyelmük fókuszában.
Ez erre az étteremre is igaz volt. Alapos elemző munka során a hús, a húsos kaják és a rizs kihullott a rostán (a rizsben tojás volt, pech). Mivel a felszolgáló nem volt biztos benne, hogy a szószos zöldségeken levő szósz milyen összetevőket tartalmaz, igy ezeket is kizárták. Maradtak a kopasz párolt zöldségek, abból pedig nem sok féle volt. Ezeket lehetett enni. Pálcikával. Indiai kollégák legszivesebben kézzel esznek, az európai evőeszköz szódával elmegy, na de a pálcika??
Este munka után midőn uram kérdezé az indai erőket, hogy menjenek-e vacsorázni, vagy ők inkább pihennének és kihagynák a vacsit, indiánok közölték, hogy nem szivesen, mert ők már az ebédet is kihagyták.
Ezen történet fényében értelmet nyer számomra az itt igen népszerű fúziós indiai kinai konyha. A kinai konyha izvilágát ugyanis indián kartácsék szeretik, azonban a kinai zagyválástól, aminek eredményeképp már senki sem tudja, hogy milyen alkotórészeket látott a kaja, kiveri őket a viz. Indiában pedig minden ételen fel kell tüntetni legalább azt, hogy vegetáriánus-e a kaja vagy sem. Egyes éttermek jelzik azt is, hogy dzsainista étkezés szabályainak is megfelel-e az étek. A dzsainisták ugyanis tipikusan azt eszik, ami a föld felett van, kivéve a hagymát és a fokhagymát.
Hát ennyi. Ma megint kicsivel okosabb lettem.
Azért ragadtam klaviatúrát, mert Gábor az elmúlt két napban Hong Kongban volt. A huncut nélkülünk ment el. De megbocsátottunk. Egyrészt, mert üzleti út volt, másrészt, mert egész nap zuhogott az eső. Precizen 11-től délután ötig, akkor szusszant egyet, majd este hét körül újra szorgos munkába fogott. Igy pedig nem lehet várost nézni.
Történt pedig, hogy uram három indiai munkatársával látogatott el a városba. Aholis a tárgyalások során kinai partnerük munkaebédre invitálta a "delegációt". Kinai étterembe. A három indiaiból három vegetariánus volt. A kinaiak meg ugye, mint tudjuk, a száritott kacsanyelvtől kezdve (azt tetszik hinni viccelek, pedig nem, Gábor majdnem hozott, de utolsó pillanatban legyűrte a szenvedélyt a józan ész) a rántott szöcskéig bármit szivesen elfogyasztanak. De ugye, hogy mi vega, mi nem, hát az nincs feltétlenül figyelmük fókuszában.
Ez erre az étteremre is igaz volt. Alapos elemző munka során a hús, a húsos kaják és a rizs kihullott a rostán (a rizsben tojás volt, pech). Mivel a felszolgáló nem volt biztos benne, hogy a szószos zöldségeken levő szósz milyen összetevőket tartalmaz, igy ezeket is kizárták. Maradtak a kopasz párolt zöldségek, abból pedig nem sok féle volt. Ezeket lehetett enni. Pálcikával. Indiai kollégák legszivesebben kézzel esznek, az európai evőeszköz szódával elmegy, na de a pálcika??
Este munka után midőn uram kérdezé az indai erőket, hogy menjenek-e vacsorázni, vagy ők inkább pihennének és kihagynák a vacsit, indiánok közölték, hogy nem szivesen, mert ők már az ebédet is kihagyták.
Ezen történet fényében értelmet nyer számomra az itt igen népszerű fúziós indiai kinai konyha. A kinai konyha izvilágát ugyanis indián kartácsék szeretik, azonban a kinai zagyválástól, aminek eredményeképp már senki sem tudja, hogy milyen alkotórészeket látott a kaja, kiveri őket a viz. Indiában pedig minden ételen fel kell tüntetni legalább azt, hogy vegetáriánus-e a kaja vagy sem. Egyes éttermek jelzik azt is, hogy dzsainista étkezés szabályainak is megfelel-e az étek. A dzsainisták ugyanis tipikusan azt eszik, ami a föld felett van, kivéve a hagymát és a fokhagymát.
Hát ennyi. Ma megint kicsivel okosabb lettem.
No comments:
Post a Comment