Farmlátogatás

Delhiben van egy legendás francia gazdaság, ahol nagyon fincsi husikat és zöldségeket lehet venni. Az ifjúságnak is a kedvében járnak, mert meg lehet nézni a hápikat, pipiket, fürjeket, pulykákat, stb.
Nem könnyű megtalálni a helyet, mert a cimük nincs fent a neten, csak fel lehet őket hivni, hogy magyarázzák el az utat. 
Én már pénteken bejelentkeztem, hogy másnap jövünk. Rogerrel a gazdával beszéltem és ő jóindulatúan próbált útbaigazitani, de kár belém. Érdemesebb a falra borsót hányni, mint velem megközelitési lehetőségekről társalogni, de ezt a gazdának nem mertem bevallani. Másnap reggel tehát Subash bácsi eszmét cserélt velük és kevéssel 10 előtt elindultunk (de ez csak azért volt, mert a 9 órát céloztunk meg). 
Addig viszonylag egyszerű az ügy, hogy a jaipuri úton egy csomót utazik az ember, de aztán meg kell találni a leágazást. Hála Apa sas szemének, meglett. Gondolom mondanom sem kell, hogy a leágazás szépen ki van épitve. Ismét nagyon örültünk, hogy terepjáróval közlekedünk, mert igy a balra kanyart túléltük.
Aztán keresztülautóztunk a pusztán és amikor azt hittük, hogy már nem vagyunk a térképen, hirtelen farmházak közt találtuk magunkat. Többszöri kérdezősködés után megtaláltuk a gazdaságot, amit meglepő módon úgy hivnak, hogy a Francia Farm.
Megérkeztünk, körbevezettek. A csajoknak az állatsereglet nagyon tetszett, a zöldségeskertben volt egy kisebb horrorepizód. Anna elakadt a sárgarépa ágyás mellett, mert a szeme sarkából látta, hogy támadni készülnek a sárgarépák. Ettől szivatagot kapott, se előre, se hátra nem ment, sakálorditással magyarázta, hogy azonnal a segitségére kell sietni. Erre Apa az Anna körül keletkezett forgalmi dugót viharsebesen felszámolta, Annát a veszély torkából kiragadta, sárgarépa felkelést leverte. Utána Anna nagyon óvatos volt, hátha vannak még forradalmi lelkületű zöldségek a kertben, de nem voltak.

Eper

Veszélyes zöldségeskert

Veszélytelen kacsák

Farmház

  
Mig Apa a gazda két nagyon barátságos rottweilere és a lányaink között próbált béketárgyalást kezdeményezni, én bevásároltam. Sikerült zöldségekből a kinai hadsereg legalább egy havi élelmezéséhez szükséges mennyiséghez hozzájutni, amit nem pont igy terveztem, de igy lett. Apát felmostuk, mert kisebb sokkot kapott az örömtől, hogy hátralévő éveiben bébispenótot ehet vizitormával, mindezt naponta háromszor. A csajok fejenként két, a szarkák csúzlizásához használt üveggolyót zsákmányoltak, én a helyszinen felejtettem a pisztrángjaimat, szépen elbúcsúztunk egymástól és hazamentünk. (Hogy fokozzam az izgalmakat, a farmon felejtett pisztrángokat csak otthon vettem észre.)

Hazaérvén a csajokat ágyba dobtuk, Apát átengedtük a tollasozás örömeinek, én elkészitettem a megvett és magunkkal hozott kacsamájak felét. 
(Nagyi módszere szerint szépen a kacsahájra ültettem őket, dobáltam a fél kg májra 4 gerezd fokhagymát, 6 szál kakukkfüvet, 1 dl vizet öntöttem rá és nagyon lassú tűzön 25 percet rotyogtak. Amikor készen lettek, kiemeltem őket a zsirból és elforraltam a vizet. Ez további kb. 20 perc volt, majd kivettem a hájdarabokat, amiben még volt zsir, rátettem egy üvegtálra és ment a mikróba. Nekem négy perc alatt sült ki belőlük a zsir.)

Miután csajok felébredtek és Apa hazaért, átsétáltunk a klubba, hogy belekukkantsunk a Holi ünnepségbe. Két néni énekelt, az egyik nagyon unta és az esti műsor alatt valami fontos bizniszt is nyélbe ütött, úgyhogy igazán a hulladék idejét szentelte nekünk. Hát köszönjük szépen. Volt indiai tánc is, minden szép szines ruhákban. Volt büfévacsi is, de mivel várt otthon minket a máj, nem futott össze a szánkban a nyál sem a fincsi körritől, sem a többi válogatott csemegétől. 

Táncoló nénik

Ünneplő tömeg

Úgyhogy 3/4 9-kor hazajöttünk, csajokat ágyba dugtuk, megvacsiztunk és mi is balra el.