Mi kérem jó helyen lakunk. Központi elhelyezkedésű, zöld, indiai viszonylatban szép tiszta és a kilátásunk is remek. A lakásra sem lehet panasz. Nálunk minden a helyén van és többé kevésbé működik.
Gábor egyik munkatársa kevésbé szerencsés. Vadonatúj lakást béreltek. Az új lakás, új fürdőszobájában készült fürödni. Gondolta bekapcsolja a bojlert. Nem ment. Közelebbről megnézte és látta, hogy nincsen benne áram. Miért nincsen benne áram? Mert nincsen bedugva. Miért nincsen bedugva? Mert nincsen konnektor a fürdőszobában. Kumarnak rossz napja volt, elfelejtett beszerelni.
Nálunk ilyenek nincsenek. Van viszont vonat. Kicsi Singh pedig valahányszor elzakatol az ablakunk alatt, szükségét érzi, hogy rákönyököljön a dudára és rajta felejtse a könyökét. Ha elégedetlen a hangerővel, kicsit a lábával is izomból rásegit, nehogy már ne tudjuk, hogy erre járt. De nem panaszkodom, mert éjszaka kicsit visszafogja magát.
Nem igy a müezzin. Merthogy remek lakunk Nizamuddin városrész mellett van, ahol Delhi iszlám kultúrája virágzik. Szerencsére mindig tudjuk mikor kel a nap, mert a müezzin szól. És sok mondanivalója van. A dolog hátránya, hogy nem szűri a mondandóját, teljes szépségében kapjuk, viszont vitathatatlan előnye, hogy röpke riadás után átfordulhatunk a másik oldalunkra, hogy van még idő aludni.
Tovább szinesiti az életünket a helyi erők szenvedélyes petárdázó kedve, ami általában estefelé szokott a tetőfokára hágni. Először meghallván szivatagot kaptam, mert azt hittem lőnek. De kiderült, hogy a fiúk csak mulatoznak. Az indiaiakban az a jó, hogy valamit mindig ünnepelnek, de ha nem, akkor meg készülnek rá. És nagyon tartanak attól, hogy a nagy napon derül ki, hogy nem jó a petárdázási technika. Ezért gyakorolnak. Sokat.
Ezt a lakást 27 jelentkező közül választottuk ki. Nem volt könnyű dolgunk, mert a helyi ingatlanok elég egzotikusak. Kis szerencsével az ember a saját tetőteraszán ülve beleharaphat a szomszéd hamburgerébe, mert olyan közel süti. Igy akkor is kerti partizhatunk, ha meg sem hivtak bennünket, és különösen bensőséges kapcsolatot alakithatunk ki a szomszédunkkal. Viszont pech, ha egy kis magányra vágyunk.
Mi igyekeztünk egy szolidabb lakot magunkhoz váltani. A helyi extrák a beköltözés után derültek ki, de mostanra már megszoktuk. Ad abszurdum, még a müezzin hivó szavára se ébredek fel minden nap. Pedig ő igyekszik. Tessék nekem elhinni.
Gábor egyik munkatársa kevésbé szerencsés. Vadonatúj lakást béreltek. Az új lakás, új fürdőszobájában készült fürödni. Gondolta bekapcsolja a bojlert. Nem ment. Közelebbről megnézte és látta, hogy nincsen benne áram. Miért nincsen benne áram? Mert nincsen bedugva. Miért nincsen bedugva? Mert nincsen konnektor a fürdőszobában. Kumarnak rossz napja volt, elfelejtett beszerelni.
Nálunk ilyenek nincsenek. Van viszont vonat. Kicsi Singh pedig valahányszor elzakatol az ablakunk alatt, szükségét érzi, hogy rákönyököljön a dudára és rajta felejtse a könyökét. Ha elégedetlen a hangerővel, kicsit a lábával is izomból rásegit, nehogy már ne tudjuk, hogy erre járt. De nem panaszkodom, mert éjszaka kicsit visszafogja magát.
Nem igy a müezzin. Merthogy remek lakunk Nizamuddin városrész mellett van, ahol Delhi iszlám kultúrája virágzik. Szerencsére mindig tudjuk mikor kel a nap, mert a müezzin szól. És sok mondanivalója van. A dolog hátránya, hogy nem szűri a mondandóját, teljes szépségében kapjuk, viszont vitathatatlan előnye, hogy röpke riadás után átfordulhatunk a másik oldalunkra, hogy van még idő aludni.
Tovább szinesiti az életünket a helyi erők szenvedélyes petárdázó kedve, ami általában estefelé szokott a tetőfokára hágni. Először meghallván szivatagot kaptam, mert azt hittem lőnek. De kiderült, hogy a fiúk csak mulatoznak. Az indiaiakban az a jó, hogy valamit mindig ünnepelnek, de ha nem, akkor meg készülnek rá. És nagyon tartanak attól, hogy a nagy napon derül ki, hogy nem jó a petárdázási technika. Ezért gyakorolnak. Sokat.
Ezt a lakást 27 jelentkező közül választottuk ki. Nem volt könnyű dolgunk, mert a helyi ingatlanok elég egzotikusak. Kis szerencsével az ember a saját tetőteraszán ülve beleharaphat a szomszéd hamburgerébe, mert olyan közel süti. Igy akkor is kerti partizhatunk, ha meg sem hivtak bennünket, és különösen bensőséges kapcsolatot alakithatunk ki a szomszédunkkal. Viszont pech, ha egy kis magányra vágyunk.
Mi igyekeztünk egy szolidabb lakot magunkhoz váltani. A helyi extrák a beköltözés után derültek ki, de mostanra már megszoktuk. Ad abszurdum, még a müezzin hivó szavára se ébredek fel minden nap. Pedig ő igyekszik. Tessék nekem elhinni.
No comments:
Post a Comment