Goa

Január 7 és 14 között egy hetet töltöttünk Goán, kellemes tespedéssel, a Royal Goan Beach Club at Benaulim nevű, az RCI égisze alatt működő műintézményben, meglepő módon Benaulim világvárosban.

Szálloda I.

Szálloda II.

Goa India dél-nyugati részén fekszik (Delhitől két órányi repülőútra, balra lent) és kellemesen kis állam (a látnivalók kedvéért nem kell hosszan autózni). 3701 km2-en terül el és 1.63 millió ember lakja.

Goa sokáig portugál uralom alatt állt (1510-től 1961-ig). Ez két fontos dolgot jelent. Egyrészt az ide érkező európait kisebb kultúrális sokk éri, mint India más tájain, másrészt a taxisöfőröknek portugál nevük van, ezért van rá esélyünk, hogy megjegyezzük (nekünk egy Rodriguest, egy Vincentet és egy Philipet sikerült gyűjtenünk).

Benaulim Goa déli részén fekszik, a túristák által kedvelt tengerparti üdülőhely. Ez Indiában nagy előny, mert a tengerparti kultúra és felszereltség az európai fürdőhelyekéhez hasonlit. Ezt úgy kell érteni, hogy a tengerparton vannak napernyők, napozóágyak, lehet koktélozni a strandon és a nők fürdőruhában fürdenek. Precizen nem mi vagyunk az egyetlenek a fürdőközönségben, akik fürdőruhára vetkőzve mártóznak meg a habokban. Hogyan lehetne másképp? Hát kérem illendően felöltözve. Száriban, esetleg a pizsama-szerü shalwar_kameez -ben, vagy egyszerüen európai ruhában (térden alul érő nadrág, a kemény mag farmert hord, és póló). Minek tovább vetkőzni, a melegben ez is megszárad.

Egyébként a tengerpart hosszú és homokos, a hullámfürdőkből ismert méretű hullámokkkal, meglepően tiszta tengervizzel és tengerparttal. További jó hir, hogy az orosz túristákat sem kell nélkülöznünk. A britek azért igyekeznek higitani a sűrűséget.

Tengerpart I.

Tengerpart II.

Az időjárásra nem lehet panasz, a májustól augusztus ig terjedő időszakot kivéve lényegében egész évben 30-32 fok és napsütés van. Kifejezetten nagyon kellemes.

A viz alatt túl sok minden nincs, Gábor elment egyik nap megnézni. Észak Goán volt búvárkodni, illedelmesen végigunatkozta a két merülést, együttérzett a kezdő indiai sporttárssal, aki végighányta a kirándulás nagy részét, és visszajött. 

A Goán töltött egy hét alatt kétszer voltunk nézelődni. Tulajdonképpen mindkét alkalommal jól szórakoztunk.

Magunkkal vittük a rokkant kamerát és a jelenleg a főképpen a csajok által használt fényképezőgépet, de önmagunkhoz hiven sokat nem fotóztunk. A Nagypapa viszont igen. Aljas módon főképpen az ő képeire épitek.

Apa hősiesen dolgozik a kamera gyógyitásán, de mivel a szakszerviz tőlünk jó messzire van, ezért úgy döntött, hogy a gépet visszatérésünk után adja be. Amihez ugye kell a számla és a vásárlás időpontja. Hát ezen kicsit dolgozni kellett. Mert ugye a gép Tajwanról került a családba. Tajwani számlával. Amit elnézegetett Apa egy darabig, mire talált rajta egy dátumhoz hasonlitó feliratot „100.08.19.”. Lassan a papirtantusz aláhullott, miszerint ő kb augusztusban vette a gépet, ami akár 19-én is lehetett. De akkor mi a pelyhes hervadás az a „100”?? Ennek illene évszámnak lennie és a számlán precizen elő volt nyomtatva, a félreértések elkerülése végett. De nem hiába Apa a család esze, mert bevillant neki, hogy létezik egy külön kinai időszámitás. Ezután már csak guglit kellett megkérdezni, aki készségesen elárulta, hogy bizony, az évszámlálás 1912-ben a Kinai Köztársaság létrejöttével kezdődött és a mi imperialista 2011-ünk pontosan a 100. évnek felel meg. Hurrá! Most már mehetünk a szervizbe. Mi ebből a tanulság? Akinek nincsen internetje, ne vásároljon Tajwanon.

Kirándulás I. - Sahakari fűszerkert, Old Goa, Panjim

Bemelegitésnek megnéztünk egy hindu templomot. Ami eléggé új volt és a bejáratnál le kellett venni a cipőt. Ilyenkor az ember mérlegeli a várható koszt, és a látvány letaglózó erejét. Ezúttal az volt az érzésem, hogy nulla tagló és jelentékeny dzsuva van a láthatáron, valamint a lábam miatt nem könnyű cipő le- és felvétel, igy én a templombelső megtekintését kihagytam. Szerencsére, mert bent egy csomó hindu papon kivül más nemigen volt.

Templom

A hinduk szent virága: Lótusz

Következő programpontként meglátogattunk egy fűszerültetvényt, ami nagyon érdekes volt. Már ha az ember ilyent még nem látott. Másodszorra, vagy többedszerre már nem nagyon érdemes vállalkozni, mert nagyjából ugyanazokat a növényeket mutatják. A kert mindenesetre szép nagy volt.

Kardamom - alul a kiálló szárakon nő a virág és a fűszer

Vanilia - a virág és a fűszer a levelek tövében nő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ananász

Kert

Kurkuma - föld felett

Kurkuma - föld alatt

(Kurkuma - sárga szinű gyökér, amit az indiai ételekben használnak ize és szine miatt.)
Ezen kivül egy brilliáns üzletet is nyélbe ütöttem, mert a fűszertúra után a boltban vettem 15 db vaniliarudat 1000 rúpiáért. A gyorsan változó forintárfolyam azonban aláásta az eredményeimet, mert napi árfolyamon 4687 forintba kerültek a rudak  (nem olyan régen ez az ár még 4420 Ft lett volna L). A másik gond az volt, hogy nem a legjobb helyet választottam a bravúros beszerzésre, mert a mellettünk levő teaboltban 10 db rudat 300 rúpiáért adtak, azaz 1406 forintért. Hogy jó kedvem legyen és a beszerzési átlagárat lenyomjam, ebből is vettem. Igy most van pár vaniliarudunk.  

A fűszereseknél megebédeltünk és továbbmentünk Old Goába, ami a tartomány fővárosa volt a XVI. és XVIII. század között. Akkoriban a kelet Rómájának nevezték, mert nagyobb és jeletősebb város volt, mint London, vagy Lisszabon. Azonban az egyre sűrűsödő malária és kolera járványok véget vetettek a város virágzásának és a tartomány székhelyét Panajiba (Panjimba) helyezték át. Ma is ez Goa fővárosa. Old Goát viszont érdemes látni, bár főképpen templomokból áll. Nagyon szép.

 

 

A csajok komoly rajongótábort szereztek maguknak, mert amig én egy padon pihegtem a lábam miatt (a katedrális nagyon nagy volt), addig ők a gyepen futkároztak. Ezt több odalátogató indiai család kihasználta arra, hogy lefényképezkedjenek velük. Mostanra már egy jó pár család fényképalbumában ott mosolygunk. Szivesen tulajdonitanám ezt kivételes szépségünknek, azonban a helyzet az, hogy az indiaiak nagyon szeretnek európaiakkal fényképezkedni, de gyerekekkel leginkább. Ki érti ezt?

Csajok rajongókkal

Miután leráztuk a rajongókat, áthajtottunk Panjimba, de ott már csak autóból néztünk körül. Panjim nagyon kellemes hely, szép régi házakkal és kellemes utcákkal. Szerintem a portugáloknak azért tetszett, mert meglepően hasonlit a fekvése Lisszabonéhoz, a széles Mandovi folyóval, ami innen nem messze ömlik a tengerbe, és a kicsit hegyes dombos városképpel.

 

Miután keresztülautóztunk Panjimon, egy rövid dinnyevásárlási kitérőt követően visszamentünk a szállodába. (Nagyon sok helyen árulnak görögdinnyét az út mentén, igy megkivántuk. A sok közül hosszas fontolgatás után két éretlent kiválasztottunk és elporzottunk a naplementébe.)

Kirándulás II. – Dudhsagar vizesés, Bondla természetvédelmi övezet

Csókoltatom a Lonely Planet iróit és szerkesztőit. Ők ajánlották a vizesést, mert nagyon szép (igaz, főleg monszun után), bár egy 40 perces zötyögés előzi meg és követi az élményt.

Az biztos, hogy az oda- és a visszavezető út egy életre szóló élmény. Elég egy életre. Örülsz, hogy túlélted és megfogadod, hogy soha többé.

A csapások úgy kezdődnek, hogy egy óvatlan pillanatban, mikor egy kicsit nem figyelsz, becsusszan a dzsipbe egy helyi idegenvezető. Aztán ott van a dzsip, ami kábé egyidős velem, de lehet, hogy már Árpád apánk is utazott rajta Verecke előtt. A Lonely Planet gárdájának felmenői nem kezdenek csuklani, amig az aszfaltos úton utazunk, de alighogy áthajtunk a folyón már nincs egy nyugodt pillanatuk sem. De csak azután, hogy sebesen becsuktuk a szánkat, hogy a tüdőnkön viharsebesen átszáguldó májunkat benntartsuk. Ha a kalandot a nyelvünk épen megúszta és valamennyi fogunk is megvan, nem örülhetünk sokáig, mert a következő akadályon átszáguldva a veséink is kedélyes vándorútra indulnak. De ezen nem tudunk sokáig rágódni, mert mindeközben igyekszünk két farpofánkkal az üléshuzatot felcsippenteni, hátha akkor a következő buckánál nem hasitunk tova a dzsipből a tetőn át. Az autóban ugyanis nincsen kapaszkodó. Én megpróbáltam az előttem levő sofőrülést szoritani, de ettől a vezető nagyon ideges lett.

Teperünk át a vizen

Mindeközben az idegenvezető kicsit zavart mosollyal megjegyzi, hogy az út kissé göröngyös. Mivel mindenki az életben maradásért küzd, csak helyeslően nyögünk. Emiatt valamit félreérthetett, mert buzgó magyarázatba kezd, hogy holl kell jobbra, hol kell balra nézni és milyen fantasztikusan érdekes dolgok vannak útközben. Szerencsére azonban nem volt túl érzékeny a pasi, mert az ilyen tökéletes érdektelenségbe fulladástól én már elkezdtem volna felvágni az ereimet egy bambusznáddal. (Merthogy az is volt ebben az erdőben. Mit mondjak? Klafa!)

Gábor persze kicsit indulatosan felhivta a figyelmét, hogy ezen az úton azért lehetne kicsit javitani, mire a gájd rávilágitott, hogy ez természetvédelmi terület. Gábor még próbálkozott azzal, hogy az extra méretű kövekkel kirakott bombakráter méretű lyukakon és egyéb izgalmas akadályokon való átkelés és a tökéletesre döngölt aszfaltozott út között vannak átmenetek, mire az idegenvezető szeliden megköszönte az inputot és mondta, hogy irhatunk panaszt. Persze. Nyilván ez sokat fog változtatni a dolgokon.

45 perces, a belső berendezésünket teljesen átrendező utazást követően megérkeztünk egy parkolóhoz, ahonnan a vizesés még egy 10-15 perces séta. Kicsit hosszabb sétával a folyó egy kiszélésedő részére is el lehet jutni, ahol fürdőzésre van lehetőség.

Ezt én kihagytam, ehelyett az orosz nép képviselőiben gyönyörködtem, akik etették, simogatták, puszilgatták a majmokat.

Indiában sok vadonélő majom van, akik vagy hordozói a veszettségnek, vagy maguk is betegek. Ez azért nem nagy gond, mert ha mi nem nagyon akarunk a majmokkal barátkozni, ők megvannak nélkülünk. A nagy nép fiaival ezt elfelejtették közölni, vagy köpnek rá.

Szintén a nagy nép fiai ezen a remek helyen vietnámi strandpapucsban, dizájner strandruhában, aranyszinű, leopárdmintás, stb. fürdőruhában jelentek meg, hogy stilusosan mártózhassanak a patakban. Igazuk is van, ennél jobb helyet el sem tudok képzelni, hogy megmutassam a legújabb strandszerkómat. A bokatörő túrán nagy kövek közt való átkeléshez pedig az orvos is a csúszós strandpapucsot irná fel.

Úgyhogy nem unatkoztam, a divatsóval összekötött horror elszórakoztatott, amig vártam a család többi tagját, akik elkaptattak megnézni a vizesést. A szükségesnél nem akartunk tovább ott  maradni, hogy mielőbb túlessünk a visszaúton.  A család egyöntetű véleménye az volt, hogy a vizesés látványa nem érte meg a tortúrát.

A természeti csoda

A visszaúton a göröngyök száma nem lett kevesebb, bár a csajok optimalizálták az izgalmakat, úgy döntöttek odafelé mindent láttak, visszafelé aludtak. Mi küzdöttünk a túlélésért. Sikerült. További eredménynek tekintem, hogy megérkezéskor nem ütöttük meg a túraszervezőt, aki megkérdezte, hogy ugye tök jó volt.

Ja, egyébként az egyik vasútvonal pont a vizesés előtt halad el. Úgyhogy a szerencsések páholyból láthatják ezt a csodát.

Az aznapi izgalmak levezetéseként úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Bondla Nemzeti Parkba. Erről a nagyszerű Lonely Planet útikönyvemben nem találtam semmit, de valami azt súgta, hogy az aznapi mélypont már megvolt.

Egy horribilis, fejenként 24 forintos belépődijért (a kocsiért még 240 forintot fizettünk, mert kocsival behajtottunk a Vadasparkig) egy nagyon tiszta, rendezett és szép állatkertet láttunk. Az indiaiak persze fitymálva mondták, hogy vacak kicsi, de mi megnyugtattuk őket, mi magyar túristák vagyunk, ez pont a mi méretünk.  Egy nagyon kellemes csalódás volt, csak ajánlani tudom.

Cibetmacska

Maci

Krokodilpár

Kert

  
A vadles után visszahajtottunk a szállodába és a gyors vacsi után senkit sem kellett ringatni.

Egyvalamit még nem mondtam. Az alapvetően absztinens Indiában Goa kivételnek számit. Kellemes portóit lehet iszogatni, fennyt, vagy fenit (kesu- vagy kókuszdiópálinkát) kortyolgatni és finom homárt, királyrákot, halakat enni. Mindezt Európához képest nagyon olcsón. (Például 1 üveg portói 800 - 1000 forint körül van.)
Ezen kivül az indiaiak esküsznek rá, hogy gyereklegeltetésre Goa nagyszerű hely. Ez nagyon igy van. Olyanannyira, hogy a csajok a hét letelte után nem akartak hazajönni. Kell ennél több?