A Conde Nast Traveller szerint, ha tetszett Rajasthan (tetszett), akkor Madhya Pradesh is fog. Stimmel. Klassz. Nem is kicsit, nagyon.
Mi elsősorban Khajuraho miatt mentünk Madhya Pradesh-be. Mi van ott? A Káma Szutra templomok, amik a Világörökség részei.
Madhya Pradesh tartomány elhelyezkedéséről azt érdemes tudni, hogy Delhitől délre van. Némi egyszerűsitéssel úgy kell elképzelni, hogy Delhivel délről Uttar Pradesh tartomány határos (itt van Agra, a Taj Mahal városa) és Uttar Pradesh-től délre Madhya Pradesh található. Khajuraho a két tartomány határához közel fekszik és 600 km-re van Delhitől.
Khajuraho
Péntek reggel indultunk. Repültünk. Nem a távolság miatt célszerű repülni, hanem azért mert rosszak az utak. Továbbá edzi a jellemet. Mert hogy a hegyi kristályos purhodványba lehet az, hogy hétágra süt a nap, a szél sem rezgeti a leveleket a fákon, vagyis gyönyörű nyári idő van, a repülő meg úgy ugrál és dülöngél alattunk, mintha monszunon vágnánk keresztül? Ismét megerősitést nyert, hogy kár moziba menni horror filmet nézni, ha utazhat is az ember. Gábor a rázós úton azzal próbált bennünket nyugtatni, hogy a levegőben még egy göpzi sem maradt fennt. Ahelyett, hogy lepunnyadt volna, égnek állt a hajam és megkértem, hogy hagyjon inkább rettegni. Azt hittük, hogy a remek fel- és leszállás élménye megismételhetetlen, de nem. Útközben leszálltunk Varanasiban, igy sikerült újráznunk. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer és Khajurahoban újra szilárd talajt éreztünk a lábunk alatt. Remek volt!!
Szandra kisebb kakikrizisének elháritására először a szállodába mentünk, hogy a probléma a megoldás felé haladjon, utána a három napra bérelt autónkkal elrobogtunk a Káma Szutra templomokhoz kekszet nézni.
A templomok ezer évesek, és kissé elszigetelt földrajzi helyzetüknek köszönhették, hogy a mogul dúlást megúszták. Az iszlám akkori katonáinak lehet felszaladt volna a fejük búbjára a szemöldökük, ha meglátják a templomábrázolásokat. Kezdetben 85 templom volt (alig 100 év alatt húzták fel őket), az idő vasfoga elrágott hatvanat (lehet, hogy a környéken élők épitkezési terveihez is szükség volt alapanyagra) és maradt 25. A maradék csoportokba tömörülve a falu különböző pontjain látható. Mi a nyugati és a keleti csoportot néztük meg. Nagyon szép volt. Klasszikus műemléképületnek a nyugati blokk templomai mondhatók, a keleti blokk templomai közül a dzsainisták használnak párat. Mondjam? Ezekben persze le kell venni a cipőt. A baj csak az, hogy a kő forró. Ez árt a lábgombának, de a talpnak se használ. Mindenesetre az enyémről az összes szőr eltűnt, és kiderült, hogy már futni is egész jól tudok.
A keleti csoport legnagyobb templomában több szobor van férfiakról. Anyaszült meztelenül. Amikor jöttünk el, éppen készülődtek az istentiszteletre. Én csak hölgyeket láttam a templomban keringeni. Megjegyzem, ha csak fiúk lettek volna, kicsit furcsábbnak találtam volna a dolgot. (Bár itt Indiában is lehet fiúpárokat látni, ahogy kéz a kézben nagy egyetértésben andalognak. )
Templomnézegetés alatt pacallá izzadtuk magunkat, merthogy szerencsére nem volt hideg, majd visszamentünk a szálloda és a fincsi medencébe csobbantunk.
Khajurahoban a Radissonban szálltunk meg. Csak jót tudok mondani róla. Nem volt drága, nagyon szép tiszta volt és még a kajával is elégedettek voltunk.
Jót fürödtünk, jót vacsiztunk, jót aludtunk.
Orchha
Másnap reggel 10-kor indultunk tovább. Az út mérsékelten volt jó és mérsékelten gyorsan haladtunk. Tehenek, kutyák, tuk-tukok, biciklisek között evickéltünk a csúcsforgalomban.
Útközben egy palotából átalakitott szállodában, étteremben megálltunk kicsit enni.
Indiában nagyon sok kisebb nagyobb palota van, és ezek közül többet hasznositanak szállodaként. Ezek között van rendkivül elegáns, iszonyúan drága és vannak kisebb ún. Heritage szállodák, amelyek nagyon hangulatosak és elfogadható az áruk is.
Ahol útközben megálltunk, az a szálloda a szerényebb kategóriához tartozott, de nagyon helyes volt.
Miután
megkajáltunk és megvártuk az ifjúságot, hogy kitombolja magát - a
hölgyek civódtak egymással kicsikét és körbefutották az éttermet -,
indultunk tovább. Kora délután értünk Orchha-ba. Először megint a szállóba mentünk, hogy elhelyezkedjünk és megtekintsük a medencét, ahová a pacallá pácolódás után belecsusszanunk, majd belevetettük magunkat a városnézésbe.
Orchha a Bundela uralkodók fővárosa volt 200 évig (XVI-XVIII sz.) és gyönyörű. A Betwa folyó partján fekszik és tele van palotákkal és templomokkal. A Lonely Planet kicsit lekicsinylően nyilatkozik róla, merthogy nincs annyi faragás a palotákon és templomokon, mint Khajurahoban, de toll a fülébe. Vannak viszont nagyon szép falfestmények, gyönyörű épületek és kivételesen figyelemreméltó panoráma. Elképesztő.
A balodali képen a Lakshmi Narayan Templom bejárata látható. Tessék nagyon figyelni, mert az épület ives tetejének közepén a csúcsos bütyök egy sas fejét ábrázolja és a két emelet közötti tető a sas kiterjesztett szárnyát. Ahogy felnézünk a bejáratra egy felszállni készülő sast kellene látni. Tessék nagyon figyelni és meglesz. Klassz, nem?
A rossz hir az, hogy a freskókba indián kartácsék szivesen belevésik, hogy szeretlek Rozi, ami nagy kár. Remélem, hogy hamarosan leszoknak róla, mert a festményeknek nem tesz jót. Mondhatnám árt.
A városnézés kezdeti pillanataiban volt Szandrának egy holtpontja és közölte, hogy ő márpedig több házat nem néz akármilyen szépek is legyenek, de rábeszéléssel, imával, fenyegetéssel rávettük, hogy de mégis.
A kellemes szaunaélmény után visszamentünk a szállodába, majd a medencébe vetettük magunkat. Miután kellőképpen lehűltünk, sétáltunk egyet a hotelben, mert az is nagyon szép volt. (Ehhez is nagyon kedvező pénzügyi feltételekkel jutottunk.)
A szállodát Amar Mahalnak hivják és csak ajánlani tudom, szép, hangulatos, tiszta és itt is finom volt az étel. A kiszolgálás gyorsaságát még lehetne fokozni, de nem lehet minden tökéletes.
Egy nagyon fontos mérföldkövet is jelentett életünkben a szálloda. A hölgyek ugyanis úgy döntöttek, hogy a szoba végében kialakitott kuckószerű beugró annyira tökéletes éjszakai alváshoz, hogy ott durmolnak és nem az utazóágyban. Igy is lett. Egészen hajnali hatig húzták a lóbőrt. Húzhatták volna tovább is, de történelmileg igy alakult.
Gwalior
Reggeli és újabb kisebb hotel séta után becsomagoltunk és Gwalior világváros felé vettük az utunkat. Az első mondatban az út persze költői túlzás volt. Fel akartam kicsit vágni. Útról ugyanis Orchha és Gwalior között nem lehet beszélni. Helyenként vannak leaszfaltozott részek, de más helyenként murvával haladásra alkalmassá tett mező van. A kicsit több, mint 100 km-t sikerült is alig 4 óra alatt legyűrni. Irta is a Conde Nast Traveller, hogy Madhya Pradesh-nek megvan az a kisebb hátránya, hogy az úthálózat felújitásra szorul. Drágáim! Felújitani azt lehet, ami már van. Ami nincs, azt meg kell épiteni. Lehetőleg gyorsan, mert a túrista hadaknak nem lesz vesekövük a remek utakon való haladástól, de azért, mert veséjük, májuk és epéjük sem, mert a hepe-hupa mindent kiráz.
De sebaj! Megérkeztünk, megnéztük a helyi szimpatikus maharadzsa palotáját, majd megebédeltünk. A bácsi azzal lopta be magát a szivembe, hogy a británokkal való lepaktálása jutalmául a szomszédos erőd rabjainak segitségét vehette igénybe dekadensen nagyivű palotájának megépitéséhez. A család neve miatt a palotát Scindia palotának hivják és a familia mind a mai napig India legjelentősebb családjainak sorába tartozik.
A palota egy része múzeum, másik része a Taj szállodalánchoz tartozó hotel. Jól néz ki és mivel nagyon közel van a múzeumhoz itt ebédeltünk. A kiszolgálás nem volt nagyon gyors. Gábornak többször is össze kellett vesznie a személyzettel, hogy mostmár tényleg hozzák a kaját, mert lekéssük a gépünket.
Végül időben indultunk a reptérre, ahol a gép természetesen késett, de meglepően kellemes út után tértünk haza Delhibe. Mivel Gwalior 328 km-re van Delhitől, alig 40 percet repültünk, de az első ügyes indiai pilótabácsihoz volt szerencsénk. Nem baj. Ránk fért már.
Mikor hazaértünk senkit sem kellett ringatni, jólesett újra a saját ágyunkban aludni. Elégedettek is lehettünk magunkkal. A kirándulás jól sikerült, nagyszerű helyeken jártunk.
Mi elsősorban Khajuraho miatt mentünk Madhya Pradesh-be. Mi van ott? A Káma Szutra templomok, amik a Világörökség részei.
Madhya Pradesh tartomány elhelyezkedéséről azt érdemes tudni, hogy Delhitől délre van. Némi egyszerűsitéssel úgy kell elképzelni, hogy Delhivel délről Uttar Pradesh tartomány határos (itt van Agra, a Taj Mahal városa) és Uttar Pradesh-től délre Madhya Pradesh található. Khajuraho a két tartomány határához közel fekszik és 600 km-re van Delhitől.
Khajuraho
Péntek reggel indultunk. Repültünk. Nem a távolság miatt célszerű repülni, hanem azért mert rosszak az utak. Továbbá edzi a jellemet. Mert hogy a hegyi kristályos purhodványba lehet az, hogy hétágra süt a nap, a szél sem rezgeti a leveleket a fákon, vagyis gyönyörű nyári idő van, a repülő meg úgy ugrál és dülöngél alattunk, mintha monszunon vágnánk keresztül? Ismét megerősitést nyert, hogy kár moziba menni horror filmet nézni, ha utazhat is az ember. Gábor a rázós úton azzal próbált bennünket nyugtatni, hogy a levegőben még egy göpzi sem maradt fennt. Ahelyett, hogy lepunnyadt volna, égnek állt a hajam és megkértem, hogy hagyjon inkább rettegni. Azt hittük, hogy a remek fel- és leszállás élménye megismételhetetlen, de nem. Útközben leszálltunk Varanasiban, igy sikerült újráznunk. De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer és Khajurahoban újra szilárd talajt éreztünk a lábunk alatt. Remek volt!!
Szandra kisebb kakikrizisének elháritására először a szállodába mentünk, hogy a probléma a megoldás felé haladjon, utána a három napra bérelt autónkkal elrobogtunk a Káma Szutra templomokhoz kekszet nézni.
 |
| Radisson előtere |
 |
| Medence |
A templomok ezer évesek, és kissé elszigetelt földrajzi helyzetüknek köszönhették, hogy a mogul dúlást megúszták. Az iszlám akkori katonáinak lehet felszaladt volna a fejük búbjára a szemöldökük, ha meglátják a templomábrázolásokat. Kezdetben 85 templom volt (alig 100 év alatt húzták fel őket), az idő vasfoga elrágott hatvanat (lehet, hogy a környéken élők épitkezési terveihez is szükség volt alapanyagra) és maradt 25. A maradék csoportokba tömörülve a falu különböző pontjain látható. Mi a nyugati és a keleti csoportot néztük meg. Nagyon szép volt. Klasszikus műemléképületnek a nyugati blokk templomai mondhatók, a keleti blokk templomai közül a dzsainisták használnak párat. Mondjam? Ezekben persze le kell venni a cipőt. A baj csak az, hogy a kő forró. Ez árt a lábgombának, de a talpnak se használ. Mindenesetre az enyémről az összes szőr eltűnt, és kiderült, hogy már futni is egész jól tudok.
 |
| Nyugati csoport |
 |
| Nyugati csoport II. |
 |
| Néni bácsi közös masszázs |
 |
| Ugye tetszik figyelni? |
 |
| Keleti csoport |
 |
| Keleti csoport (itt vannak a bácsik) |
A keleti csoport legnagyobb templomában több szobor van férfiakról. Anyaszült meztelenül. Amikor jöttünk el, éppen készülődtek az istentiszteletre. Én csak hölgyeket láttam a templomban keringeni. Megjegyzem, ha csak fiúk lettek volna, kicsit furcsábbnak találtam volna a dolgot. (Bár itt Indiában is lehet fiúpárokat látni, ahogy kéz a kézben nagy egyetértésben andalognak. )
 |
| Bácsi I. |
 |
| Bácsi II. |
Templomnézegetés alatt pacallá izzadtuk magunkat, merthogy szerencsére nem volt hideg, majd visszamentünk a szálloda és a fincsi medencébe csobbantunk.
 |
| Hűlünk I. |
 |
| Hűlünk II. |
Khajurahoban a Radissonban szálltunk meg. Csak jót tudok mondani róla. Nem volt drága, nagyon szép tiszta volt és még a kajával is elégedettek voltunk.
Jót fürödtünk, jót vacsiztunk, jót aludtunk.
Orchha
Másnap reggel 10-kor indultunk tovább. Az út mérsékelten volt jó és mérsékelten gyorsan haladtunk. Tehenek, kutyák, tuk-tukok, biciklisek között evickéltünk a csúcsforgalomban.
 |
| Khajuraho - Orchha "sztráda" |
 |
| Útépitők reggeli eligazitáson |
Útközben egy palotából átalakitott szállodában, étteremben megálltunk kicsit enni.
Indiában nagyon sok kisebb nagyobb palota van, és ezek közül többet hasznositanak szállodaként. Ezek között van rendkivül elegáns, iszonyúan drága és vannak kisebb ún. Heritage szállodák, amelyek nagyon hangulatosak és elfogadható az áruk is.
Ahol útközben megálltunk, az a szálloda a szerényebb kategóriához tartozott, de nagyon helyes volt.
Orchha a Bundela uralkodók fővárosa volt 200 évig (XVI-XVIII sz.) és gyönyörű. A Betwa folyó partján fekszik és tele van palotákkal és templomokkal. A Lonely Planet kicsit lekicsinylően nyilatkozik róla, merthogy nincs annyi faragás a palotákon és templomokon, mint Khajurahoban, de toll a fülébe. Vannak viszont nagyon szép falfestmények, gyönyörű épületek és kivételesen figyelemreméltó panoráma. Elképesztő.
 |
| Orchha látkép |
 |
| Jehangir Mahal |
 |
| Raj Mahal |
 |
| Freskó a palotában |
A balodali képen a Lakshmi Narayan Templom bejárata látható. Tessék nagyon figyelni, mert az épület ives tetejének közepén a csúcsos bütyök egy sas fejét ábrázolja és a két emelet közötti tető a sas kiterjesztett szárnyát. Ahogy felnézünk a bejáratra egy felszállni készülő sast kellene látni. Tessék nagyon figyelni és meglesz. Klassz, nem?
 |
| Kilátás a templomból |
 |
| A templom egyik belső udvara |
 |
| Templom freskó I. |
 |
| Templom freskó II. |
A rossz hir az, hogy a freskókba indián kartácsék szivesen belevésik, hogy szeretlek Rozi, ami nagy kár. Remélem, hogy hamarosan leszoknak róla, mert a festményeknek nem tesz jót. Mondhatnám árt.
 |
| A jelenlegi orchhai maharadzsa szállodája |
 |
| Kilátás a Betwa folyóra |
A városnézés kezdeti pillanataiban volt Szandrának egy holtpontja és közölte, hogy ő márpedig több házat nem néz akármilyen szépek is legyenek, de rábeszéléssel, imával, fenyegetéssel rávettük, hogy de mégis.
A kellemes szaunaélmény után visszamentünk a szállodába, majd a medencébe vetettük magunkat. Miután kellőképpen lehűltünk, sétáltunk egyet a hotelben, mert az is nagyon szép volt. (Ehhez is nagyon kedvező pénzügyi feltételekkel jutottunk.)
 |
| Medence |
 |
| Újabb látkép, a szálloda tetejéről |
A szállodát Amar Mahalnak hivják és csak ajánlani tudom, szép, hangulatos, tiszta és itt is finom volt az étel. A kiszolgálás gyorsaságát még lehetne fokozni, de nem lehet minden tökéletes.
 |
| A "kuckó" |
Gwalior
Reggeli és újabb kisebb hotel séta után becsomagoltunk és Gwalior világváros felé vettük az utunkat. Az első mondatban az út persze költői túlzás volt. Fel akartam kicsit vágni. Útról ugyanis Orchha és Gwalior között nem lehet beszélni. Helyenként vannak leaszfaltozott részek, de más helyenként murvával haladásra alkalmassá tett mező van. A kicsit több, mint 100 km-t sikerült is alig 4 óra alatt legyűrni. Irta is a Conde Nast Traveller, hogy Madhya Pradesh-nek megvan az a kisebb hátránya, hogy az úthálózat felújitásra szorul. Drágáim! Felújitani azt lehet, ami már van. Ami nincs, azt meg kell épiteni. Lehetőleg gyorsan, mert a túrista hadaknak nem lesz vesekövük a remek utakon való haladástól, de azért, mert veséjük, májuk és epéjük sem, mert a hepe-hupa mindent kiráz.
De sebaj! Megérkeztünk, megnéztük a helyi szimpatikus maharadzsa palotáját, majd megebédeltünk. A bácsi azzal lopta be magát a szivembe, hogy a británokkal való lepaktálása jutalmául a szomszédos erőd rabjainak segitségét vehette igénybe dekadensen nagyivű palotájának megépitéséhez. A család neve miatt a palotát Scindia palotának hivják és a familia mind a mai napig India legjelentősebb családjainak sorába tartozik.
 |
| Palota |
 |
| Oltár az egyik szobában |
 |
| Kristály szökőkút |
 |
| Gwaliori erőd |
A palota egy része múzeum, másik része a Taj szállodalánchoz tartozó hotel. Jól néz ki és mivel nagyon közel van a múzeumhoz itt ebédeltünk. A kiszolgálás nem volt nagyon gyors. Gábornak többször is össze kellett vesznie a személyzettel, hogy mostmár tényleg hozzák a kaját, mert lekéssük a gépünket.
 |
| A gwaliori Taj |
 |
| Egy ebédre váró túrista |
Végül időben indultunk a reptérre, ahol a gép természetesen késett, de meglepően kellemes út után tértünk haza Delhibe. Mivel Gwalior 328 km-re van Delhitől, alig 40 percet repültünk, de az első ügyes indiai pilótabácsihoz volt szerencsénk. Nem baj. Ránk fért már.
Mikor hazaértünk senkit sem kellett ringatni, jólesett újra a saját ágyunkban aludni. Elégedettek is lehettünk magunkkal. A kirándulás jól sikerült, nagyszerű helyeken jártunk.
No comments:
Post a Comment