Öt perccel ezelőtt a fürdőszoba kövén térdepeltem és úgy könyörögtem családunk legifjabb hölgykaréjának, hogy legyenek szivesek üljenek le és nézzenek egy kis tévét. Még az Oroszlánkirályt is lehet bambulni. (Félreértés ne essék, nekem a művel semmi bajom és Elton John is korunk nagy művésze, de 68.238.673-dik alkalommal történő megtekintés után az embernek már mérgezéses tünetei kezdenek kialakulni.) A csajok azonban azt mondták, nem.
Hogyan süllyedhettünk ilyen mélyre?
A dolog reggel kezdődött azzal, hogy Anna lányommal édes kettesben látogattunk el a boltba. Bölcs belenyugvással tűrtem, hogy hozzájussunk egy üveg barackléhez (eddig még egyik ördögfióka se volt hajlandó beledugni a nyelve hegyét sem, mert hogy is mehetne le egy csepp is a torkukon, amikor ők az almalét szeretik??? aha ...), két csokis sütihez (egyet Annának, egyet a tesónak) és bár szivtam a fogamat, megvettünk két szinváltós kisautót is (darabszám magyarázatát ld. elébb). Természetesen minden beszerzésre égető szükségünk volt.
A szinváltós kisautó voll treffer volt. Mindkét lányunknak nagy örömet szereztem vele. A kérdés csak az, hogy miért is nem használtam a két gülü szememet, amikor még szemüveget is hordok rajta, hogy elolvassam a kisautó használati utasitásán, miszerint a hideg VIZ okozza a karosszéria szinének megváltozását?
Úgyhogy a nap első része szolid pacsálással telt, melynek során kezdetben kisebb edényekbe engedett hideg vizben áztattuk az autókat, hogy aztán a vizet szétcsöpögtethessük a lakásban. Aztán előtört a kreativitás a bandából és a mosdóba eregették az autókat, amivel enyhén eláztatták a fürdőszobát. Majd kitalálták, hogy az autókat a fürdőszobában mossák tisztára, de a konyhában koszolják be. Természetesen a megfelelő eszköz az autók bekoszolására mi más lehetett volna, mint a mosogató. Ekkor az egész lakás kezdett egy uszoda tapacsos partjára emlékeztetni.
Elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy felhivjam a hölgyek figyelmét arra, hogy ideje a levegő hűtő hatását is tanulmányozni. Tessék kifáradni autóstul, felöltözve, a beépitett erkélyre, az ablakpárkányon elhelyezni a járgányt, majd befáradni a szobába és ablakból szemlélni a szinváltozást. Ez ment is egy darabig, amikor elragadtatott sikoltozást hallva a rémülettől összefacsarodott a gyomrom. A hölgyek találtak az erkélyen néhány ottfelejtett festékes tálkát, amibe beleszáradt a festék és szép szines vékony réteget képzett, ami levált az edény faláról és szines pelyhekké alakult át. Ottfelejtettem. Na! Elraktam a banda keze ügyéből a felfedezményt és nyomatékosan felkértem őket az autós szineváltós kisérletek folytatására. Valamit azonban ismét elszúrtam, mert miközben főzni próbáltam a konyhában Szandra kiröppent hozzám és közölte, hogy baj van, mert Anna egy edénybe öntötte öszze a festékpelyheket. Aha. És? Azok beleborultak a mosdóba. Aha. És borzalmasan néz ki a mosdó? Dehogy, mondta a kis önérzetes. Szép szines. Futottam kárelháritani. Valóban szép szines volt. Mostanra azonban újra szép fehér. Nem kevés munkámba telt. És nem, nem. A hölgyek élnek és virulnak, egyiket sem bántottam. Pedig azóta voltam az erkélyen is. Ott is egyenletes rétegben hömpölyögtek padlón a festékpelyhek és természetesen minden alá befurakodtak, ahova csak lehetett. Arra a kérdésre, hogy hogyan került némi viz is az erkélyre, amely egyes helyeken derék egyveleget alkotott a festékpelyhekkel, amitől a festék sikeresen feltámadt haló pelyheiből és szép szinesre változtatta a padlót, a hölgyek nem tudtak választ adni. Továbbá hangot adtak azon véleményüknek is, hogy a padló szebb igy. Sajnálattal kellett ellentmondanom. Szerintem a padló eredeti szine jobb volt. Nézeteltéréseket elsimitottuk, kárelháritás megtörtént. A következő korszakalkotó közös gondolat az volt, hogy a kádba engednek hideg vizet, a kád tetején (ahol szépen lejt a kád oldala) elengedik a kisautót bele a vizbe és nézik hogyan alakul át szinileg. Ezen a ponton javasoltam a tévézést. Na jó. Némi könyörgő felhanggal. De a hölgyek azt mondták szó sem lehet róla. Romlik tőle a szemük. Jó. Úgyhogy végül belenyugodtam a fürdőszobai ramazuriba. A banda mindenesetre nagyon élvezte. Túléltük, átöltöztünk. A viz bokán felül sose csapkodott, úgyhogy mit sirok?
Az aktuális kompromisszum szerint kuckósat játszunk. Ettől csak az ebédlőasztal alakul át sátorrá. Maga a tömény megnyugvás.
Ja! Hogy miért randalirozik itthon a két kis ölőméreg ovi időben? Szandra nevű gyermekünk fülgyulladást kapott, amire azt mondta a doktornéni gyógyuljon itthon. Anna meg elkezdett éjszaka köhögni, amiről az volt a véleményem, hogyha a tesóval úgyis itthon csövezünk, minek benyomni a gyermeklegeltetőbe. Úgyhogy most mindketten itthon vannak. És nézzük a dolog jó oldalát. Borzalmasan betegek talán nem lehetnek, ha ilyen mértékű aktivitást képesek kifejteni. Az hogy én meddig birom, az már más kérdés.
Hogyan süllyedhettünk ilyen mélyre?
A dolog reggel kezdődött azzal, hogy Anna lányommal édes kettesben látogattunk el a boltba. Bölcs belenyugvással tűrtem, hogy hozzájussunk egy üveg barackléhez (eddig még egyik ördögfióka se volt hajlandó beledugni a nyelve hegyét sem, mert hogy is mehetne le egy csepp is a torkukon, amikor ők az almalét szeretik??? aha ...), két csokis sütihez (egyet Annának, egyet a tesónak) és bár szivtam a fogamat, megvettünk két szinváltós kisautót is (darabszám magyarázatát ld. elébb). Természetesen minden beszerzésre égető szükségünk volt.
A szinváltós kisautó voll treffer volt. Mindkét lányunknak nagy örömet szereztem vele. A kérdés csak az, hogy miért is nem használtam a két gülü szememet, amikor még szemüveget is hordok rajta, hogy elolvassam a kisautó használati utasitásán, miszerint a hideg VIZ okozza a karosszéria szinének megváltozását?
Úgyhogy a nap első része szolid pacsálással telt, melynek során kezdetben kisebb edényekbe engedett hideg vizben áztattuk az autókat, hogy aztán a vizet szétcsöpögtethessük a lakásban. Aztán előtört a kreativitás a bandából és a mosdóba eregették az autókat, amivel enyhén eláztatták a fürdőszobát. Majd kitalálták, hogy az autókat a fürdőszobában mossák tisztára, de a konyhában koszolják be. Természetesen a megfelelő eszköz az autók bekoszolására mi más lehetett volna, mint a mosogató. Ekkor az egész lakás kezdett egy uszoda tapacsos partjára emlékeztetni.
Elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy felhivjam a hölgyek figyelmét arra, hogy ideje a levegő hűtő hatását is tanulmányozni. Tessék kifáradni autóstul, felöltözve, a beépitett erkélyre, az ablakpárkányon elhelyezni a járgányt, majd befáradni a szobába és ablakból szemlélni a szinváltozást. Ez ment is egy darabig, amikor elragadtatott sikoltozást hallva a rémülettől összefacsarodott a gyomrom. A hölgyek találtak az erkélyen néhány ottfelejtett festékes tálkát, amibe beleszáradt a festék és szép szines vékony réteget képzett, ami levált az edény faláról és szines pelyhekké alakult át. Ottfelejtettem. Na! Elraktam a banda keze ügyéből a felfedezményt és nyomatékosan felkértem őket az autós szineváltós kisérletek folytatására. Valamit azonban ismét elszúrtam, mert miközben főzni próbáltam a konyhában Szandra kiröppent hozzám és közölte, hogy baj van, mert Anna egy edénybe öntötte öszze a festékpelyheket. Aha. És? Azok beleborultak a mosdóba. Aha. És borzalmasan néz ki a mosdó? Dehogy, mondta a kis önérzetes. Szép szines. Futottam kárelháritani. Valóban szép szines volt. Mostanra azonban újra szép fehér. Nem kevés munkámba telt. És nem, nem. A hölgyek élnek és virulnak, egyiket sem bántottam. Pedig azóta voltam az erkélyen is. Ott is egyenletes rétegben hömpölyögtek padlón a festékpelyhek és természetesen minden alá befurakodtak, ahova csak lehetett. Arra a kérdésre, hogy hogyan került némi viz is az erkélyre, amely egyes helyeken derék egyveleget alkotott a festékpelyhekkel, amitől a festék sikeresen feltámadt haló pelyheiből és szép szinesre változtatta a padlót, a hölgyek nem tudtak választ adni. Továbbá hangot adtak azon véleményüknek is, hogy a padló szebb igy. Sajnálattal kellett ellentmondanom. Szerintem a padló eredeti szine jobb volt. Nézeteltéréseket elsimitottuk, kárelháritás megtörtént. A következő korszakalkotó közös gondolat az volt, hogy a kádba engednek hideg vizet, a kád tetején (ahol szépen lejt a kád oldala) elengedik a kisautót bele a vizbe és nézik hogyan alakul át szinileg. Ezen a ponton javasoltam a tévézést. Na jó. Némi könyörgő felhanggal. De a hölgyek azt mondták szó sem lehet róla. Romlik tőle a szemük. Jó. Úgyhogy végül belenyugodtam a fürdőszobai ramazuriba. A banda mindenesetre nagyon élvezte. Túléltük, átöltöztünk. A viz bokán felül sose csapkodott, úgyhogy mit sirok?
Az aktuális kompromisszum szerint kuckósat játszunk. Ettől csak az ebédlőasztal alakul át sátorrá. Maga a tömény megnyugvás.
Ja! Hogy miért randalirozik itthon a két kis ölőméreg ovi időben? Szandra nevű gyermekünk fülgyulladást kapott, amire azt mondta a doktornéni gyógyuljon itthon. Anna meg elkezdett éjszaka köhögni, amiről az volt a véleményem, hogyha a tesóval úgyis itthon csövezünk, minek benyomni a gyermeklegeltetőbe. Úgyhogy most mindketten itthon vannak. És nézzük a dolog jó oldalát. Borzalmasan betegek talán nem lehetnek, ha ilyen mértékű aktivitást képesek kifejteni. Az hogy én meddig birom, az már más kérdés.
No comments:
Post a Comment