Sunday 2 December 2012

Hull a hó ...

Amikor Moszkvába költöztünk, családunk legifjabb hölgyei naponta legalább háromszor megkérdezték, hogy mikor lesz végre nyár. Aztán szerencsére leesett az első hó (igaz csak 2 centi, de azért mégiscsak hó) és utána nem volt több kérdés. Aztán a hölgyek összebarátkoztak Jannal az oviban, aki megtanitotta őket a hóban hemperegni. Ezzel új korszakot nyitottunk. A mikor lesz már nyár lekerült a napirendről, helyette a mikor esik már végre a hó kérdése került az ifjúság érdeklődésének homlokterébe. Aztán csütörtökön végre majd' tizcentis hó hullott reggelre.

Ennek két folyománya volt. 
Egyrészt én az örömtől kis hiján szivatagot kaptam. Apa ugyanis csütörtökre virradóra "átugrott" Nyizsnyekamszkba tatár népi életképeket gyűjteni (nekünk azt mondta erőművet néz), igy nekem kellett volna autón a hölgyeket oviba fuvarozni. Örömmel láttam, hogy reggel fél nyolcig még egyetlen hókotró sem járt az utcánkon. Jogos. Csak összezilálták volna az éjszaka hullott fehérséget. (A mi utcánk főútnak számit, autóbusz forgalommal.) Rövid fejszámolás után azt is kideritettem, hogy az én közlekedési részvetelemmel kb 20%-kal emelném az utcánk gépkocsiforgalmát (ui egyidejűleg 4-5 autó szántott végig a szügyig érő hóban), úgyhogy mindezek alapján úgy döntöttem, otthon maradunk. 
Másrészt a hölgyeknek sikerült szerveznem egy remek napot. Szeretnek ők oviba járni, de otthon maradni még inkább. Úgyhogy ők is boldogok voltak. Először persze közölték, hogy eszükben sincs lemenni az udvarra, de végül addig erőszakoskodtam, amig engedtek nekem.

Képriport alább. Azt hiszem az alábbiakban sikerül bizonyitanunk, hogy a Jantól kapott tudásanyagot sikerült továbbfejlesztenünk.
Szűz havat törünk
Szűz havat lapátolunk


Jön a szén ...
... csúszik


Csúszda takaritó szolgálat
Előkarácsonyi előhangulat javitó

No comments:

Post a Comment